☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆스물하나☆

Másnap reggel Yeosang ismét izgatottan kelt. Miután felöltözött és kisminkelte magát, gyorsan megreggelizett, és épp csengettek, mikor az anyukája utána szólt.

- Yeosang drágám, megnéznéd, ki van az ajtónál?

- Csak az egyik új barátom az, ma együtt megyünk suliba! - válaszolta.

- Új barát? - lépett ki a nő a konyhából kíváncsian.

- Aham! Majd megkérdezem, nincs-e kedve eljönni hozzánk délután, és akkor bemutatom! - mondta, majd válaszra se várva kilépett az ajtón. - Legyen szép napod! Szia!

- Yeosangie! - üdvözölte egy hatalmas mosollyal Jongho, ő pedig a nyakába borult.

- Hiányoztál - motyogta lebiggyesztett ajkakkal az idősebb, mire Jongho elhúzódott tőle, és egy gyors puszit nyomott a szájára.

- Te is nekem, hyung - azzal szorosan egymás mellett haladva elindultak az iskola irányába.

- Mondd csak, van kedved átjönni hozzánk délután? - kérdezte hirtelen Yeosang. - A szüleim biztosan totál le lesznek sokkolva!

- Ez egy jó ötlet! - vigyorgott rá a másik. - Még nem szóltál róla, hogy újra barátok vagyunk?

Yeosang megrázta a fejét.

- Azt se tudják, hogy egyáltalán találkoztam veled - magyarázta. - Viszont, mikor az előbb becsengettél, megmondtam anyukámnak, hogy ha neked is jó, suli után bemutatom az "új barátom".

- Szuper! Legalább nem fogok unatkozni!

Ebédszünetben valahogy feljött a téma, hogy Jongho délután átmegy Yeosang-hoz, hogy találkozzon a szüleivel - közben San eltűnt egy pár percre, úgy, hogy senki nem tudta, mi baja, de Yunho megkereste, és mikor visszajöttek, már minden rendben volt - , tehát hirtelen mindenki csatlakozni akart hozzájuk, úgyhogy iskola után mind a nyolcan a Kang házban kötöttek ki.

- Anya, Apa! Hazajöttem! - kiáltotta Yeosang, miután mindannyian bepréselődtek az ajtón.

- Oh, sziasztok, fiúk! - üdvözölte őket Mrs. Kang. - Nem számítottam rá, hogy ennyien leszünk, de gyertek beljebb!

Annak ellenére, hogy mit mondott Yeosang anyukája, senki nem indult sehova, hanem kíváncsian figyelték a nőt, hogyan reagál, mikor meglátja Jongho-t.

- Csókolom, Mrs. Kang! - köszönt szelíden mosolyogva a legfiatalabb, mire Mrs. Kang odafordult hozzá, és elkerekedtek a szemei.

- J-Jongho drágám, tényleg te vagy az? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen! Örülök, hogy újra láthatom! - lépett közelebb hozzá Jongho.

- Ó, de boldog vagyok! - mondta a nő, majd szorosan megölelgette a fiút. - Te lennél Yeosang új barátja, akit ma be akart mutatni?

- Igen, így van! - nevetett Jongho.

- Istenem, ezt meg kell ünnepelni! - engedte el végre Jongho-t, majd izgatottan a konyha felé vette az irányt. - Üljetek csak le, hozok süteményt!

- Anyukád még mindig olyan aranyos, ahogy emlékeztem rá - jegyezte meg Jongho, miután lehuppant Yeosang mellé a kanapéra.

- Nézzétek csak, mit találtam! - tipegett át a nappaliba Mrs. Kang, az egyik kezében egy tál sütemény, a másikban pedig egy vastag fotóalbum.

- Jaj, ne! Anya! Tedd azt el! - pattant fel Yeosang, és megpróbálta elvenni az anyukájától a könyvet.

Nem járt sikerrel, ugyanis Wooyoung gyorsabb volt, és azonnal kinyitotta.