☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆열둘☆

Hongjoong, Seonghwa, Yunho, San, Mingi, Wooyoung, és Jongho mind a legfiatalabb nappalijában ültek. Kínos csend ölelte őket körül, mindenki azt várta, hogy Jongho megszólaljon.

- Ki kell szabadítanunk Yeosang-ot - jelentette ki egy kis idő után.

- Nem lenne egyszerűbb a rendőrséghez fordulni? - kérdezte Yunho.

A legfiatalabb megrázta a fejét, és elhúzta a száját.

- Sajnos Eunsang apja a rendőrfőkapitány - mondta. - Ha csak úgy rájuk hívjuk a rendőrséget, a képünkbe fognak röhögni. Magunknak kell elmennünk érte.

Úgy tűnt, mindenki a gondolataiba mélyedt egy kicsit.

- Szóval, ki tart velem? - nézett körbe a társaságon Jongho.

- Én! - kiáltott fel Wooyoung. - Rúgjuk szét a seggüket!

- Én is megyek! - mondta Seonghwa, majd ugyanezt a többiek is megismételtek.

- Most már csak az a kérdés, hogyan fogunk bejutni Eunsang házába - sóhajtott fel Mingi.

- Ha jól tudom, holnap egy nagy partit tart - szólalt fel San. - Talán besurranhatnánk.

- Jó ötlet - bólintott a legfiatalabb.

- A csaj akivel mindig flörtölök Eunsang exe - jelentette ki hirtelen Wooyoung, mire mindenki értetlenül nézett rá. - Ismeri a házat, az ő segítségével talán bejuthatunk.

- Szuper! Akkor megtennéd, hogy írsz neki? - kérdezte Jongho.

Wooyoung már vette is elő a telefonját, miközben buzgón bólogatott.

- Várjunk csak, mi még nem is ismerjük egymást - szólalt meg Hongjoong. - Mármint hallásból biztosan, de még sosem voltunk együtt egy helyiségben.

- Igazad van, Hyung - vigyorodott el Mingi, majd kinyújtotta a kezét. - Song Mingi vagyok, örvendek.

- Kim Hongjoong - mosolygott vissza az idősebb, és megrázta Mingi kinyújtott kezét.

Miután mindenki bemutatkozott, és végre már tudták egymás vezetéknevét is, Wooyoung-nak megrezdült a telefonja. Miközben Wooyoung a lánnyal beszélt, a Jongho mindenkinek hozott valami üdítőt, és beszélgetésbe elegyedtek. Kiderült, hogy Jongho-ék nem is olyan "rosszfiúk", mint ahogy azt Yunho-ék gondolták. San-ról például megtudták, hogy imádja a plüssöket, Mingi írt egy rap-et a narancsléről, Seonghwa takarítás-mániás, Jongho pedig szeret énekelni. Máris sokkal kevésbé találták őket ijesztőnek. Aztán amint Wooyoung lerakta a telefont, elhallgattak.

- Tehát a ház mögött van egy kisebb erdős-ligetes rész, amit nem őriznek, és ahol nincs kerítés - magyarázta Wooyoung.

- Van valaki aki jól rajzol? - kérdezte Seonghwa. - Csinálhatnánk egy alaprajzot.

- Yeosang jól rajzol - jelentette ki Wooyoung.

- Ezzel nem jutunk előbbre.

- Hát figyelj, én megpróbálom - mondta Jongho, majd elővett egy füzetet és egy ceruzát.

- Szóval...

Mikor kész lettek, kielemeztek minden ajtót, bejáratot, kaput, majd minden szobát, és megpróbálták kitalálni, hogy vajon melyikbe rejthették Yeosang-ot.

- Van egy ötletem - szólalt meg Hongjoong. - Mi lenne, ha Jongho, Mingi, Yunho meg Seonghwa külön mennének körbenézni, mi pedig felosztanánk, hogy melyikünk kivel megy, így lenne négy csapatunk. Valaki viszont mindenképp kimarad.

- Mi alapján osztottál el minket?

- Hát ti vagytok kigyúrva, mint állat - álapította meg Wooyoung kuncogva. (ebben a storyban Yunho is ki van gyúrva, bár alapból nem tudom, tényleg így van-e, és San meg aranyos kis pici)

- Ott a pont - mondta San, és lepacsizott Wooyoung-gal. - Ha valaki beszólna, ti behúztok neki egyet.

- Akkor Wooyoung, te menj Seonghwa-val, San Yunho-val, Hongjoong meg Mingi-vel. Én leszek egyedül szívesen - sorolta Jongho. - Így jó lesz?

- Aham, úgyis te vagy a legerősebb - mosolygott rá Mingi.

- Akkor ez megbeszélve - jelentette ki a legidősebb. - Mikor is kezdődik a parti?

- Nyolckor, azt hiszem - válaszolta San.

- Akkor taálkozzunk ugyanitt nyolckor - mondta Jongho. - Megbeszéljük, melyik páros merre nézelődik majd, és ti is tisztázhattok mindent a társaitokkal. Szerintem nem lenne jó, ha már rögtön az elején ott lennénk. Várjuk meg, míg sokan lesznek, hohy el tudjunk vegyülni közöttük.

Ezután indulásra készen álltak fel a helyükről, mikor Seonghwa megszólalt.

- Komolyan itt hagytok minden szemetet?? - kiáltott utánuk.

Mind visszafordultak, és kérdő tekintettel néztek rá.

- Aham? - kérdezett vissza Wooyoung.

- Jézus! Hogy lehettek ilyenek! - morogta a legidősebb, és nekilátott takarítani. - Valaki segíthetne!

Jongho csak visszaült a kanapéra, míg Hongjoong Mingi-vel, Yunho meg San-nal és Wooyoung-gal elegyedett szóba.

- Esküszöm, én vagyok az egyetlen felelősségteljes ember ebben a társaságban - motyogta magában Seonghwa.

- Hé, Seonghwa! - szólalt meg Wooyoung. - Én segítek.

- Tényleg? De kedves vagy! - mosolyodott el az említett.

- Ott kimaradt egy folt - állapította meg Wooyoung az asztalra mutatva. Ugyan teljesen komoly fejet vágott, alig bírta visszatartani a nevetését.

Seonghwa mérges tekintettel nézett a fiúra, és az asztalra dobta a törlőkendőt. Egész végig egymás szemébe néztek, de mikor Seonghwa elindult Wooyoung felé, az utóbbi ijedten próbált meg elszaladni.

- Segítség! Bántani fog! - kiáltotta.

Seonghwa gyorsan futott, úgyhogy hamar utolérte a másikat és magához rántotta. Miközben az egyik kezével körülölelte, és erősen tartotta, nehogy el tudjon menekülni, addig a másikkal elkezdte csiklandozni.

- N-Ne... hyung, hagy-- hagyd abba! - sikoltozott Wooyoung, miközben sírva kacagott.

Kis idő után aztán Seonghwa abba is hagyta, és egy elégedett vigyorral az arcán tartotta Wooyoung-ot a karjaiban, aki még mindig levegő után kapkodott, és a másik pólójába markolt.

- Uuuuu, de aranyoooos - fangörcsölt San a két fiún.

- Sze-Szemét! - lihegte Wooyoung, mire Seonghwa csak még jobban elvigyorodott.

- Igen, azt kéne összeszedned!