A Kang család már megint költözik, de most talán már ott is maradnak, nem kell továbbállniuk. Yeosang végre újra láthatja legjobb barátját, és még pár rendes emberrel is megismerkedik. Úgy gondolja, most végre rámosolyog a szerencse, és végre teljes...
A Jongho-éknál eltöltött este után ahogy Yeosang, úgy Jongho is olyan boldog volt, mint még soha. A hétvégén mind a nyolcan bekövették egymást a különböző szociális platformokon, amiket használtak, így attól kezdve már akkor is tudtak kommunikálni egymással, ha nem tudtak személyesen találkozni.
Vasárnap Jongho elhívta Yeosang-ot egy randira, és azt beszélték meg, hogy másnap iskola után elmennek egy kávéra. Hétfő reggel Yeosang izgatottan kelt fel, és fél órát szenvedett azzal, hogy milyen ruhákat is vegyen fel. Egy fekete garbó mellett döntött, amihez egy szintén fekete, magas derekú nadrágot választott. Kiegészítőnek kereszt alakú fülbevalókat rakott be, és egy láncon lógó gyűrűt akasztott a nyakába. Egy világosbarna svájcisapkával és egy ugyanolyan színű hosszú vászonkabáttal fejezte be az outfitjét. Ezután kisminkelte magát, és megigazította a haját. Egy gyors reggeli után magára kapta a táskáját, és átsétált Wooyoung-ékhoz, hogy onnan együtt menjenek iskolába.
- Wooyoungie! - borult a másik nyakába Yeosang, a fiatalabb pedig visszaölelte.
- Yeosangie! Izgulsz már, mi? - vigyorgott rá Wooyoung, mire Yeosang elpirult, és lesütötte a szemét.
- M-Még mindig nem hiszem el, hogy ő is mindvégig sze-szeretett - vallotta be.
- Hogy őszinte legyek, én még mindig egy seggfejnek tartom - jelentette ki Wooyoung, mire Yeosang vállon csapta. - De már látom, hogy igazából ő is csak félt...
- Hát igen... Annak ellenére, milyen modern világban élünk, még mindig nehéz az ilyen dolgokról beszélni.
- Aham! De örülök, hogy végülis minden jóra fordult - vigyorgott rá a fiatalabb.
Az órák eseménytelenül teltek, Yeosang pedig többször is elbambult, és inkább az első randijukon gondolkozott. Már öt perccel az utolsó órája vége előtt összepakolt, majd kicsengetéskor ő volt az első, aki kiviharzott a teremből. Az iskola kapuja előtt aztán lefékezett, majd a falnak dőlve várta barátja érkezését, aki nemsokára be is futott.
- Hyung! - hallotta, mire felnézett, és ellökte magát a faltól.
- J-Jongho! Sz-Szia! - köszöntötte Yeosang a fiatalabbat, akin fekete bőrnadrág, fekete mintás lila pulcsi, illetve egy fekete bőrdzseki volt, és Yeosang szívének ez nagyon nem tett jót.
- Mehetünk? - mosolygott rá Jongho, mire Yeosang úgy érezte, menten elolvad, és mivel egy darab hang nem jött ki a torkán - csak tátogott, mint egy hal - inkább bólintott egyet.
Jongho már nyúlt volna, hogy megfogja Yeosang kezét, de inkább meggondolta magát, mert visszaemlékezett arra, mennyire szörnyen bánt Yeosang-gal mindenki, aki megtudta, hogy meleg (kivéve persze a barátait), és nem akarta, hogy a fiú most is rosszul érezze magát. Úgyhogy ehelyett inkább csak átkarolta a vállát, és így indultak el a kávézó felé.
Egész úton alig szólaltak meg, ha pedig mégis, csak egy-egy elég kínos beszélgetést sikerült összehozniuk. Mikor megérkeztek, Yeosang egy cappuccino-t, Jongho pedig egy americano-t rendelt. Ezután egy kis eldugott sarokban ültek le, ahol elkerülhették a kíváncsi pillantásokat.
- Tudtad, hogy elképesztően nézel ki, Yeosangie? - dícsérte meg Jongho, mire Yeosang arca pírba borult.
- K-Köszönöm - motyogta. - Te sem panaszkodhatsz.
Jongho átnyúlt az asztalon, és összekulcsolt az ujjaikat.
- Úgy sajnálom, Yeosangie - mondta a fiatalabb. - Minden az én hibám.
- Ezt már megbeszéltük, Jjong! - mosolygott rá Yeosang, és a hüvelykujjával megsimította a másik kézfejét. - Nem haragszok. Az a lényeg, hogy minden tisztázódott, és végre együtt vagyunk.
Jongho csillogó szemekkel nézett fel Yeosang-ra, és kisimított egy tincset az idősebb arcából.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - kérdezte a fiú, elveszve a másik szemeiben.
- N-Nem tudom - gügyögte Yeosang teljesen zavarba jötten, és lesütötte a szemét.
- Akkor most majd elmondom - vigyorgott ravaszul Jongho, majd az ujjával megemelte Yeosang állát, és érzékien megcsókolta. - Szeretlek - újjabb csók. - Mindennél jobban - majd még egy.
- E-Elég, mert a v-végén még elszaladok, annyira z-zavarba hozol - suttogta Jongho ajkaira Yeosang, majd a tenyere mögé rejtette az arcát.
A fiatalabb erre felkacagott.
- Tudtad, hogy mikor elpirulsz a füled is elvörösödik? - kérdezte Jongho szinte álmodozva. - Irtó aranyos...
- Hagyd már abba! - nézett fel Yeosang egy együgyű mosollyal az arcán, majd beleboxolt a másik vállába. - Én is szeretlek, te dinka!
Órákon keresztül csak a "régi szép időkről" ábrándoztak, és nevettek a saját hülyeségeiken. Mire elhatározták, hogy hazamennek, addigra már be is sötétedett, úgyhogy Jongho úgy döntött, hazakíséri Yeosang-ot - hiába erősködött az idősebb, hogy nem lesz semmi baj, Jongho nem akart kockáztatni.
- Köszönöm, Jjong! - fordult felé az idősebb, miután megálltak a Kang-ház ajtaja előtt. - Örülök, hogy újra a barátomnak tudhatlak, és még jobban, hogy... a páromnak.
- Én is örülök, Yeosangie - simította meg az említett arcát Jongho. - Holnap reggel eléd jövök. Mit szólsz hozzá?
- Az szuper lenne! - kezdett el örömében ugrálni Yeosang, majd átkarolta Jongho nyakát.
- Hát akkor... jó éjszakát, kedvesem! - mondta a magasabb játékosan, majd ismét megcsókolta a másikat.
- Jó éjt, vigyázz magadra!
Azzal Jongho elindult hazafelé, Yeosang pedig belépett a lakásba.
☆
🏔=San ◻=kocka... (ha valakinek nem esett volna le) Mondjátok, hogy nem csak én haltam meg...
outfitek:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
