A menő és a stréber

Hatodik rész

- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia - köszönt Jimin.
- Főzzek valamit?

JUNKOOK egyből bólintott.

- Oké! - fogtam hozzá.
- Hallod! Nagyon jól főz a csaj! Brutális! - hallottam magam mögül Junkook szavait.
- Ha te mondod... - vonta meg vállát Jimin.
- Kész! - tettem eléjük.
- Te nem ebédelsz? - kérdezte Junkook.
- Nem kösz.
- Akkor én sem - tette karba kezeit Jimin.
- Miért nem? - fordult felé Junkook.
- Mi van ha mérget tett bele?
- Jimin! Ne hülyéskedj már! Ugye nem tettél bele mérget? - kérdezte tőlem Junkook.
- Nem dehogyis! - ráztam meg a fejem.
- Én akkor sem eszem - tiltakozott Jimin.
- Nem tudod mit hagysz ki - mondta Junkook. - Figyeljetek! Mi lenne ha ma elmennénk valahova...
- Mármint? - kérdeztem.
- Bulizni...
- Nem! Ma tanulnunk kell!
- Nem, nem kell. Holnap síszünet, vagyis csütörtöktől vasárnapig szünet van. Ráérünk megcsinálni - győzködött.
- Nem, akkor sem! Én még sosem voltam ilyen helyeken és...
- Na látod pont ezért kell most kiprobálnod. Csak egyszer élünk! - mosolygott.
- Nem is tudom...
- Gyerünk! - kiáltott Jimin.
- Ahh... Oké, de csak pár órát maradunk - adtam meg magam.

***

Itt vagyunk. De jó! Jimin már most olyan mintha részeg lenne úgyhogy most inkább nem megyek a közelébe.
A bejutás könnyű volt. Amint a biztonsági őr meglátta Junkook - ot, beengedett minket. Jimin elvegyült a táncoló ribancok között és engem is magával húzott.
Junkook meg leült a pulthoz és sorjában itta az alkoholt.
- Szerinted miért iszik ennyit Junkook? - kérdeztem Jimin - t.
- Nem Tom. Biztos a szülei miatt. Bántja, hogy soha sincsenek vele - magyarázta meg Jimin.
Már egy ideje ott voltunk és táncoltunk, de aztán lepasszoltam Jimin - t és megkerestem Junkook - ot.
Persze, hogy a pultnál találtam meg. A karjaira hajtotta fejét és aludt.
- Jungkook! - ébresztgettem.
- Hagyjá' má'! - mordult rám.
- Junkook! Ne csináld! Gyere! Hazamegyünk!
- Otthon vagyok - motyogta.
- Nem, nem vagy otthon. Na gyere - állítottam fel a székről.
- Oh... szédülök - mondta csukott szemmel.
- Oké, nem lesz semmi baj. Gyere! Mindjárt otthon vagyunk!
- Uhh...
- Óvatosan! - értünk a lépcsőhöz.
- Viszlát uram! - köszöntem el a biztonsági őrtől.
Időbe telt mire hazaértünk, de sikerült.
Befektettem az ágyába és adtam rá egy fehér pólót amibe aludhat.
- Stréber! Köszönöm. Nem tudom mi lenne velem nélküled - mosolyodott el, ahogy én is. - Ne menj el! - rántott vissza az ágyra. - Maradj velem!
- De Junkook! Nem lehet! Haza kell mennem!
- Nem! Itt maradsz és kész! - szorított magához.
Úgydöntöttem, megvárom míg elalszik és aztán hazamegyek. Ahh.. Miért kellett ennyit innia?
Junkook hamar elaludt. Ekkor halkan kilopakodtam a szobából. Felöltöztem, majd kinyitottam az ajtót.
- Helló szivi! Mizu? - ölelt meg Jimin.
- Mond, hogy nem igaz!
- De igen! Hozzám jössz feleségül? - térdelt le.
- Jimin? Ez egy chips.
- De kör alakú. Mondj igent! Már hónapok óta együtt vagyunk és tudom, hogy szeretsz. Már mondtad is nekem.
- Érdekes... Én ilyenre nem emlékszem...
- Na... Légyszi!
- Jól van! Igent mondok - vontam vállat. Ez csak egy chips és egy részeg fiú.
- Jaj de jó! - csillantak fel a szemei.
Este Jimin - nel kellett aludnom mert elmondása szerint a házasok együtt alszanak. Szóval... Mégis maradtam.