A kórházból, egyenesen Taehyung - hoz mentem. - Szia Amy! - Szia! Hol van Sophie? - A nappaliban. - Oké. Szia Sophie! - Szia! Na? Mi volt? - Hát... Semmi különös.
Sophie szemszöge :
Láttam, hogy Taehyung és Amy máshogy viselkednek, mint mint azelőtt. Úgymond már nincs meg a szikra köztük. Még mindig bánt, hogy Junkook szakított velem, de mostmár jobb. Hamarosan teljesen beforr a sebb. Már csak napok kérdése. Mikor Sophie és Taehyung nem figyelt, kiszöktem. Elegem van a sajnálatból. - Sophie? - Szia. - Öhm... Gyere be! - Kösz. - Mizu? - kérdezte. Válaszként megcsókoltam. - Megpróbálhatnánk újra. Kezdjük előről. - Részeg vagy? - Yoongi! Ez nem vicc! Esélyt adok nekünk. - Szeretlek Sophie! - csókolt meg.
Reggel:
Amy szemszöge :
Az első gondolatom az volt, hogy mit vegyek fel a kórházba. Végül ki is választottam a mai outfitem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Fogtam egy taxit, majd elindultam. - Szia Junkook! - Jó reggelt! - Hogy vagy? - Már sokkal jobban. Köszi! - Ennek örülök - mosolyodtam el. - Junkook? - Igen? - Amikor... felébredtél... azt mondtad... Szeress. Ezt hogy értsem? - Sehogy. Inkább felejtsd el. Semmi jelentősége. - Ha kimondtad biztos van valami jelentősége. - Tök mindegy. - Oké. - Amy... - Igen? - Én... szeretlek. - Mi? - Kezdettől fogva szerettelek. Te voltál az a lány, aki miatt mindenképp itt akartam maradni - vallotta be. Akkor mégis igaz. Én vagyok az a lány. Hogy nem vettem észre? Junkook hirtelen magához húzott, majd megcsókolt. A pillangók felébredtek a gyomromban és össze - vissza rekedtek benne. Ilyet akkor éreztem utoljára mikor Yoongi megcsókolt a buliban. Talán én is érzek iránta valamit. - Szeress - súgta a fülembe. Zavartan Junkook - ra néztem, aki pimaszul vigyorgott. Zavartan kiléptem a kórteremből, majd megláttam egy orvost. Eszembe jutott, hogy nem is kérdeztem meg, hogy mi Junkook baja. Miért van itt? Az orvos azt mondta...
