Miközben alaposan elmagyaráztam az anyagot Junkook - nak és Jimin - nek, észrevettem, hogy Junkook elaludt. - Ahh... Junkook... - mosolyodtam el. - Jimin! Kérlek segítesz? - pillantottam az engem kémlelő fiúra. - Igen - állt fel. Felemeltük Junkook - ot és óvatosan letettük az ágyára. - Szép álmokat - takartam be, majd Jimin - nel átmentünk a nappaliba, hogy ne zavarjuk Junkook - ot. Megcsináltuk az össze házit, de addigra már beesteledett. - Hazaviszlek oké? - vetette fel a kérdést Jimin. - Igazából... - Sziasztok! - vágott közbe Junkook. - Felébresztettünk? - néztem rá. - Nem - rázta fejét. - Szóval... mi lenne ha... ma itt aludnál? Azok után, hogy segítettél ez a legkevesebb. Na meg ilyen későn amúgy sem engedlek haza. Nemleges választ nem fogadok el! - Ahh... oké! - bólintottam.
Szia anya! ♥️ Sajnálom, hogy csak most szólok, de ma Amy - nél alszom. Tudod milyen kiszámíthatatlan néha... Napközben jutott eszébe én meg rá vágtam, hogy oké, miért ne... - írtam anyának egy üzenetet.
Semmi gond Sophie! Jó éjt! Puszi ♥️ - üzent vissza.
Nem akartam elmondani, hogy Junkook - nál alszom. Tegnap még szivat, ma meg nála alszom? Igazából ez így nekem is furcsa lenne... De nem akarom elmondani neki, hogy korrepetálom őt.
- Szia Chim! - integetettem. - Sziasztok! - indította a motort. Junkook adott egy aranyos pizsamát ami nagyon tetszett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Köszönöm - léptem be a fürdőszobába. - Várj! Adok egy türülközőt is csak...elő kell keresnem - hajolt le a szekrényhez. - Már nagyon régen volt, mikor utoljára itt voltak a szüleim úgyhogy... mindegy...tessék! - adta át a türülközőt. - Köszi - vettem át. Jobb mintha akkor adta volna oda amikor már megfürödtem.... De amit mondott...azt,hogy már régóta csak ő van ebben a házban. Szerintem arra akart utalni, hogy magányos. Szegény...
***
Oké! Kész vagyok. - Már kész is vagy? - Igen - mosolyogtam. - Te nem fürdesz? - Öhm.. Két fürdő van és én már megfürödtem - magyarázkodott. Ja, bocs. Elfelejtettem, hogy gazdag vagy. De kicsit fura, hogy a pizsamája tetőtől talpig fekete ruhákból állt. - Nem kéne feketében aludnod. Azt olvastam hogy a fehér póló pamutból van és hidd el sokkal kényelmesebb. - Ha te mondod - vont vállat, majd levette pólóját, ezzel megvillantva kockahasát. Te jó ég... Hogy lehet valaki ennyire tökéletes? - Így már jobb? - kérdezte. - Igen. - Oké. Már csak... azt kéne megtudnom , hogy hol szeretnél aludni? - Öhm... nem tudom... jó lesz nekem a kanapé. - Nem nem! Azt nem engedem meg! A kanapé túl kényelmetlen. - Akkor mégis hol aludjak? - Hát... elég nagy ez a ház, de csak két szoba van. A szüleim szobája és az én szobám. De...,hogy őszinte legyek a szüleim szobájába még én sem mehetek be. Szóval... - Szóval veled alszom - segítettem ki. - Igen. - Ahh... hát jó - sóhajtottam. - Szerintem elférünk - közölte Junkook. - Majd meglátjuk. - Na menjünk! Már fáradt vagyok - ásítozott. Végülis elfértünk. De Junkook az este közepén megfogta a kezem (amitől kirázott a hideg), majd összekulcsolta az ujjainkat. Ez most mit akar jelenteni?
