A menő és a stréber

Tizenegyedik rész

Sophie szemszöge :

A ház kívülről :

A kapu előtt őrök álltak.
- Uram - nyitották ki a kaput.
Yoongi körbevezetett a házban.
- Ez a te szobád. Kicsit átrendeztem. Remélem tetszik.

- Persze hogy tetszik! Ez gyönyörű!
- Ez az enyém. A melletted lévő szoba. Ha valami baj van, ide bármikor nyugodtan jöhetsz.

- Már csak egy kérdésem van. Szeretnél főzni? Mert ha igen, elküldöm a bejárónőt.
- Főzni szeretek , de takarítani annyira nem.
- Oké - bólintott. - Mit szólnál egy filmhez?
- Benne vagyok.
- Horror?
- Biztos, hogy nem!
- Á, meg van!
- Mi az?
- Majd meglátod - vigyorgott.
- Yoongi! Junkook... Kórház... Siess... - hadovált Jimin.
- Mi van?
- Junkook... Korházban van.
- Mi? Miért?
- Beszedett egy csomó gyógyszert míg én nem figyeltem. Siess! - magyarázta.
Yoongi azonnal felállt, majd hívta a sofőrét.
- Én itt maradok stréberrel - karolt át Jimin.
- Nem szívesen hagylak vele de... - nézett rám.
- Nem lesz semmi baj - biztatta Jimin. - Nem lesz semmi baj? De lesz! - mondta Jimin.
Mi? A fiú egy kendőt szorított az orrom elé, amitől egyre fáradtabb voltam. Elaludtam. Egy koszos, feltehetőleg pincében keltem fel.
- Végre felébredtél - vigyorgott Junkook.
- Mm...Mi... Mi ez? - néztem körbe. - Hol vagyok?
- Az most mindegy. Lényeg, hogy velem Sophie Brown - simított végig az arcomon.
- Miért viselkedsz ilyen furcsán?
- Mert szeretlek!
- Mi?
- Szeretlek Sophie Brown! Érted... ölni is képes vagyok! - vigyorgott pszichopatán.
Jaj ne! Yoongi!!
- Hol van Yoongi?
- Nem mindegy?
- HOL VAN YOONGI???!
- Megöltem - súgta a fülembe.
- SEGÍTSÉK!!! SEGÍTSÉG!!! SEGÍTSEN VALAKI! SEGÍTSÉG!!! HALLJA VALAKI? segítség - kiabáltam kétségbeesetten.
- Senki nem hallja. Innen / Ide se ki, sem be nem jön hang - nevetett.
Talán a hang nem megy ki ebből a házból, de a remény... igen.