Amint beléptem az iskolába, úgy éreztem mindenki engem figyel.Gúnyosan nevetnek rajtam. Aztán becsengettek. Leültem a helyemre. - Srácok! Egy kis figyelmet kérek! - kiáltott a tanár. - Új tanuló érkezett az iskolánkba. Mutatkozz be! - bátorította a lányt. - Sziasztok! A nevem... Izabell Nelson - mutatkozott be szégyenlősen. - Jól van! Ülj mondjuk... Amy mellé - mutatott rám. A lány apró léptekkel közelített felém. - Szia! - suttogta. - Szia! A nevem Amy - mosolyogtam. Itt az esély, hogy egy új barátot szerezzek. Véletlenül sem hagynám ki!
Az óra szokás szerint unalmas volt. Én és Izabell csak ültünk és jegyzeteltünk. Mikor a csengő véget vetett az órának, mindenki kirohant a teremből. - Szia Amy! - köszönt valaki. - Szia Taehyung - színleltem mosolyt. - Van programod suli után? - Hát... tanulnom kell egy tesztre. Talán majd máskor. - Oké, szia - húzott magához, majd megcsókolt. - Ő abarátod? - kérdezte Iza, miután Tae elment. - Hát igen de... - Nagyon helyes. - Ha akarod bemutatlak neki. - De... Ő a te barátod. - Az a helyzet, hogy... én már nem úgy szeretem. Már mást szeretek, és még nem volt merszem elmondani neki. Nem szeretném összetőrni a szívét. Ő rendes srác - magyaráztam. A lány megértően bólintott. És amint kiléptem a terem ajtaján, szembe találtam magam Sophie - val. - Ribanc! - üvöltötte majd lekevert egy pofont.
Nem értettem mi történik, hogy mi történt! Miért ütött meg tény, hogy megérdemlem, de... Inkább megkérdezem. - Ezt miért kaptam? - Ezért! - mutatta a telefonja kijelzőjét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mi? - De ez... - Ezt én csináltam - lépett elő a minket körülvevő tömegből az egyik lány. - Igen, én voltam. - De miért - kérdezte Sophie. - Szeretem Junkook - ot. És ezen nem változtathat semmi és senki. Ugyanazt érzem amit te, Sophie! Azt akartam hogy Amy megkapja ami jár neki - húzta gonosz mosolyra száját. Nem! Ezt nem hagyom! Idáig hagytam, hogy elnyomjanak, de mától ez megváltozik! Ki kell állnom magamért! - Ez az ami nekem jár? Ez? Csak azért mert szeretek valakit? Ez bűn? Hányan szeretik még őt? - kérdeztem. Több lány is feltette a kezét. - Én csak... szerelmes vagyok belé. Szeretem! És ez jár érte? - kiabáltam. Mindenki csendben figyelt. Senki nem szólt semmit. - Nem! Neked ez jár! - csókolt meg Junkook. - Én is szeretlek - suttogta. Egy puszit nyomott az arcomra, majd a lány felé sétált,aki a képet szerkesztette rólunk. Junkook lekevert neki egy pofont, amitől a lány elájult. ( pedig nem volt akkora pofon, mint amit én kaptam Sophie - tól) - Sophie... - türte füle mögé az egyik előre lógó tincsét. Sophie nyelt egyet, majd Junkook - ra nézett. - Én még mindig szeretlek - csókolta meg. Sophie - t nem bántotta. Tudta, hogy neki épp elég az, hogy szakítottak. Mikor végzett rám nézett,én pedig mosolyogva átöleltem. De akkor megláttam egy csalódott arcot. - Jaj ne - toltam el magamtól Junkook - ot,majd rohanni kezdtem. - Taehyung! Taehyung várj! Várj! Hallgass meg! Megmagyarázom! - Az amit láttam épp elég volt. - Nem akartam, hogy így tudd meg. Én csak... már nem szeretlek. Taehyung.... én.... Junkook - ot szeretem - sírtam el magam. - Nem is mondasz semmit? - Negyed nincs mit mondanom - sétált tovább.
A térdeimre borulva sírtam. - Héj! Jól vagy? - Nem! Nem vagyok jól! Azért mentem el, hogy mindent rendbe hozzak, hogy ne szeressek beléd még ennél is jobban. De mindent tönkre tettem. - Van kedved eljönni velem valahova? - Miről beszélsz? Hisz suli van. - Na és? Csak egyszer élünk. Csak egyszer vagyunk fiatalok. - De ez akkor sincs rendben. - Ne félj! Én fogom a kezed, nézd! - kulcsolta össze az ujjainkat. - Együtt megszeghetjük a szabályokat. - Legyen - mosolyogtam.
