A menő és a stréber

Tizenkilencedik rész

Taehyung szemszöge :

Amy elmesélte, miért van itt.
- Elmentem Yoongi - hoz, ő meg azt hitte, hogy Sophie vagyok. Aztán hazamentem és megint végezni akartam magammal. De eszembe jutott, hogy ha te is úgy szeretsz engem, mint én Yoongit akkor... Szeretnék esélyt adni NEKÜNK - nézett a szemembe.
- Szeretlek - simítottam meg az arcát.
- Én is - csókolt meg.
Örülök, hogy esélyt adott NEKÜNK.
- De nem szabadna itt lenned.
- Nem érdekel! Muszáj volt eljönnöm hozzád.
- Ha az anyukád meglátja, hogy nem vagy a házban biztos aggódni fog érted.
- Ő nem állhat közénk! Amúgy meg észre sem fogja venni. Folyton csak a bátyámmal van elfoglalva. Most ballag a gimiből. Olyan büszke rá. Mindig dicséri, hogy milyen okos. Mielőtt még megismertem volna Yoongit, azért próbáltam megölni magam, mert nem kaptam elég figyelmet, pedig szükségem lett volna rá. Az, hogy vagdostam magam, egy fajta figyelem felhívás akart lenni. Egy nehéz időszakon vagyok túl. Veled sikerült magam mögött hagyni a múltat és elfogadni, hogy Yoongi nem szeret. Ahh... Bocs, hogy untatlak de...
- Nem, nem untatsz! Sőt örülök, hogy megbízól bennem. Ez nagyon sokat jelent nekem! - mondtam, de mire befejeztem Amy már aludt. Olyan édes volt... ahogy szuszogott a karjaim közt.

***

- Jó reggelt álomszuszék! - mosolyogtam a lányra.
- Neked is!
- Gyere menjünk reggelizni!
- Oké - fogta meg a kezem.
Amy és én megreggeliztünk, aztán elindultunk az iskolába. Elég korán beértünk úgyhogy még volt időnk beszélni egy kicsit.
- Szia Tae Tae! - integetett J - hope.
- Szia! Mizu?
- Semmi különös. A többiek?
- Még nincsenek itt.
- És ő... - nézett Amy - re.
- Ő Amy. A barátnőm - mutattam be.
- Uh.. Szia én Hoseok vagyok, de hívj csak J - hopenak.
- Sziasztok srácok! - jöttek oda hozzánk a többiek.
- Sziasztok!
- Ki ez a lány? - kérdezte Namjoon.
- Ő Tae barátnője - segített ki J - hope.
- Oh... Kim Namjoon.
- Amy Smith - ráztak kezet Namjoon - nal.
- Hi!
- Sugaaa! - ölelte meg Yoongit Hoseok.
Amy - re néztem. De a lány határozott volt. Tényleg sikerült túllépnie?
Yoongi megragadta Amy csuklóját, majd maga után húzta.
- Amy... - nézett a lányra. - Sajnálom... Én... Nem akartam... Nem tudtam, hogy...
- Semmi baj Yoongi - ölelte át Yoongit.
 

         Amy szemszöge :

Nem tudok Yoongira haragudni. Az az igazság, hogy még mindig szeretem. De Taehyung...