A menő és a stréber

Tizedik rész

Sophie szemszöge :

Reggel valamiért Yoongi ölében ébredtem. Nem törődtem vele, csak óvatosan felálltam. Yoongi olyan édes amikor alszik. Betakartam, majd elmentem a konyhába reggelit főzni.
- Mmm...
- Felébresztettelek?
- Nem. A finom illatok ébresztettek fel - sétált mellém.
- Ahh... már megint fáj a fejem - sóhajtozott Junkook. - Mi van? Miért nézték rám így? Mit csináltam tegnap?
- Jobb ha nem tudod.
- Hát... Talán igen - ült le Junkook az asztalhoz.
- Mit főzől asszony? - kiabált a lépcsőről Jimin. - Másnapos vagyok - dörzsölte szemét.
Junkook felkapta a földön heverő sütőlapátot.
- Ne! Á ááá ááá ááá! - futott Jimin.
- Mi addig elmegyünk bevásárólni - karolt át Yoongi.
Junkook felénk kapta a fejét.
- Yoongi? Beszélgetnénk? - dobta meg Jimin - t a lapáttal.
- Mit Képzelsz magadról? Sophie az enyém! Egy újjal sem érhetsz hozzá! Megértetted?
- Te csak játszól szegény lánnyal! Kihasználod. Neked csak azért kell, hogy megírja a házid. Azt akorod, hogy ő is úgy járjon mint Taylor?
- Ha már így felhoztad a múltat... Veled is az lesz mint Taehyung - al. Kiközösítünk.
- Nem egészen... mert ha bántani mered Sophie - t... Meghalsz! - fenyegetőzött Yoongi.
Jimin és én mindezt hallottuk. Yoongi egyértelműen megnyerte ezt a beszélgetést. De Junkook lekevert Yoonginak ő pedig vissza ütött. Úgyhogy összeverekedtek.
- Junkook hagyd békén! Kérlek! - próbáltuk szétválasztani őket, de nem jártunk sikerrel.
- Junkook! Hagyd már abba! Mire jó ez?
- Szállj már le rólam!!! - ütött meg.
Hogy őszinte legyek... még sosem ütött meg senki. De ez mindennél jobban fájt. Kiskoromban elestem a biciklimmel. Nagyon fájt... de ez... annál is fájdalmasabb volt. Nem azért mert erős ütés volt, hanem azért, mert szeretem... Szeretem?
Na jó ez még engem is meglep... Azt hiszem... Szeretem... Szerelmes vagyok belé!
Te jó ég...
Úgy elmerengtem... észre sem vettem, hogy közben kimentem a házból és hazafelé tartok.
- Sophie! Sophie! Várj! - állított meg Yoongi.
- Mindent hallottam... Junkook megütött... Nincs miért maradnom. Elkövettem életem legnagyobb hibáját...
- Mit?
- Junkook - ba szerettem - sírtam el magam.
Yoongi magához ölelt.
- Sophie... Ha van kedved... Hazajöhetsz velem. És a hugodat is szívesen látom.
- Oké... Menjünk... De a hugomat hagyjuk ki ebből.
- Jó - puszilta meg a homlokom, majd hívta a sofőrét. Na jó ez a ház...
- Te jó ég... - néztem a házra.