A menő és a stréber

Tizennegyedik rész

Yoongi szemszöge :

Hiányzik... A nap minden percében. Csak rá tudok gondolni. Szeretem... De ő Junkook - ot szereti! El kell fogadnom! Már megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek. De az élet egy kihívás. Az erősek élnek, de a gyengék meg sem születnek. Nekem erősnek kell lennem. Talán csak egy kis idő kell!
Ha mégsem sikerül elfelejtenem... Várok rá.
Akár életem végéig!
Junkook eleget tett az ígéretének és kitagadott. Már nem vagyok a banda tagja. Kitöröltem a számát. Igazából túlélem! Egy kis piával!
- Szia! Beszélhetnék? Mondjuk most! Ráérek! - felhívtam Namjoon - t. Csatlakozom hozzájuk. Az ő bandájukhoz. Nem leszek többé a "menők" közt.
- Mi az? Kicsit megijesztettél! - toppant be Rm és a többi száműzött srác.
- Sugii! - ölelt meg J - Hope.
- Szia! - borzoltam meg a haját.
- Szóval? Miért hívtál ide minket? Idáig szóba se álltál velünk, most meg hirtelen felhívsz?? Várj! Kitalálom! Junkook téged is kidobott a csapatból - tette karba kezét Jin.
- Jin értsd meg! Junkook megtíltotta, hogy beszéljek közűletek bárkivel - magyarázkodtam.
- Ahh... Üdv,a száműzöttek közt! - ült le mellém Rm.
- Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint amilyen rég volt. Mind a heten boldogok voltunk. EGYÜTT - néztem Rapmon szemébe.
- Igen az jó lenne. De miért száműzött Junkook? - kérdezte Rm.
- Hát... Belezúgtam valakibe, akibe nem kellett volna. Kiderült, hogy Junkook is rá hajt - meséltem el.
- Auch! Az szívás! - röhögött Jin.
- Jin! Megértem, hogy haragszol rám, de neked ez nem áll jól! Na gyere ide ölelj meg te köcsög! - tártam ölelésre a karomat.
- Te semmit sem változtál! Ugyanolyan Swag, g*ci maradtál, amilyen voltál - ölelt át.
- Tae! Veled mi van? Olyan csendes vagy!
- Semmi! - eszmélt fel.

***

A vasárnap hamar eltelt. Nem tudom mi lesz hétfőn. A suliban.