A menő és a stréber

Tizenhetedik rész

Amy szemszöge :

Próbáltam küzdeni ellene, de már nem megy! Meg akarok halni! Így mindenkinek jobb lesz így.
- Felhívjam Sophie - t? - nézett rám Taehyung.
- Nem kell. Nem akarom, hogy miattam aggódjon. Meg van a maga baja - motyogtam.

     Taehyung szemszöge :

Ez a lány olyan önzetlen... Gyönyörű... de miért tette ezt magával? Megérkeztünk. Amy megpróbált lábra állni, de nem járt sikerrel. Az ölembe vettem és bevittem a kórházba. Azt hiszem mindent megtettem. Ha visszatekerhetném az időt, semmit nem változtatnék.
Mert amikor Amy kinyitotta a két szép szemét és rám nézett velük.... Rájöttem, hogy miért is fontos nekem annyira.
- Taehyung... miért vagy itt? Menj haza! Nem kell itt lenned!
- Most miért mondod ezeket?
- Csak mert... nem értem miért vagy ilyen velem.Én ezt meg sem érdemlem!
- De igen! Te egy gyönyörű, önzetlen és bátor lány vagy.
És nagyon is értékes vagy! Nekem.
- Ezt hogy érted?
- Szeretlek - néztem a szemeibe. Amy furcsán nézett rám.
- Most hazudsz?
- Miért hazudnék? Amy! Én szeretlek téged.
- Taehyung...
- Amy... - a helyzet eléggé kínos lett. - Miért tetted ezt?
- Nem szeretném elmondani.
- Amy! Kérlek! Tőlem senki nem tudja meg.Esküszöm!
- Szerettem Yoongit... De ő közölte velem, hogy ő nem szeret - sírta el magát.
Sajnáltam Amy - t. Ő nem ezt érdemli. Megöleltem.
- Ne engedj el! - szorított magához.
- Hozzak valamit enni?
- Neee!Maradj! - fogta meg a kezem.
- Oké! - mosolyodtam el, majd visszaültem a székre.
Amy egy szeretethiányos lány. Szeretetre van szüksége. Ezt most tőlem meg kapja!