A menő és a stréber

Huszonötödik rész

Amy szemszöge :

Drogot találtak a szervezetében.
- Esetleg szed valami teljesítmény fokozót? - kérdezte az orvos.
- Nem tudok róla - ráztam meg a fejem. - De most kiderítem - nyomtam le a kilincset.
- Junkook! Te drogozol?
- Mi? Dehogy! - rázta a fejét.
Őszintének tűnt. De ki tudja...
Na jó! Junkook - tól úgysem tudom meg az igazat. Nekem kell kiderítem. Mikor kiléptem a kórteremből az orvos még ott volt.
- Egész pontosan milyen drogról van szó.
- Ez egy erős és veszélyes drog. Már minimális mennyiség is elég ahhoz, hogy az ember meghaljon - magyarázta az orvos.
Na jó, de hogy került drog Junkook - hoz? Elég jól ismerem. Ilyenre nem vetemedne. Az elmúlt napokban csak Sophie - val volt. Hogy volt ideje szerezni? Várjunk! A bulin nem volt Sophie - val.
- Yoongi... - Ő volt az. Tett valamit Junkook italába.
De miért? Hát persze! Hisz szereti Sophie - t! - gondolkodtam magamban.
- Most mit csinál? - érdeklődött az orvos. - És ki az a Yoongi?
- Magának nincs dolga?
- Erőt gyűjtök egy műtétre.
- Aha... Jó. Na és meddig tartják bent Junkook - ot?
- Ez a fajta drog nagyon erős. Szerencsére nem került jelentős mennyiségű a fiú szervezetébe, de az immunrendszerét legyengítheti. Még ma haza engedjük, mert alig van hely a kórházban. Ha gondoskodik Jeon úr egészségéről.
- Ez természetes! El sem modulok mellőle!
- Akkor jó! Most mennem kell. Meg kell mentenem egy újabb ember életét XD - röhögött.
- Hát ez nem normális! - ráztam meg a fejemet, majd bementem Junkook szobájába.
- Szia! - mosolyogtam.
- Szia!
- Hogy vagy? - ültem le mellé.
- Már egész jól.
- Azt mondták még ma hazamehetsz. És hogy a drog legyengítheti a szervezetet, ezért egy ideig veled maradok,hogy...
- Tényleg? - csillantak fel JUNKOOK szemei.
- Öhm... igen - viszonoztam a mosolyát.

Nemsokára jött az orvos és hazaengedte Junkook - ot.
Mikor hazaértünk, Junkook felszaladt a szobájába.
- Héj! Junkook! - szaladtam utána. - Minden oké?
- Igen persze. Csak már hiányzott az ágyam.
- Oh... értem - bólintottam.
Átérzem Junkook helyzetét, mivel voltam már kórházban. Tudom milyen kényelmetlenek ott az ágyak.

Behajtottam Junkook ajtaját és leszaladtam a konyhába. Összedobok valamit. Junkook már biztos éhes.
- HM...mit főzől? - tette kezeit a csípőmre.
- Megijesztettél - nevettem.
- Bocs - fordult sarkon,majd leült az asztalhoz.
Mikor az ebéd elkészült Junkook elé tettem,majd meghallottam a telefonom csörgését.
- Egy pillanat - mentem egy másik helyiségbe.
Megnéztem ki az.
Taehyung.
A szívem egy nagyot dobbant a neve láttán. A szememet könny fátyol fedte. Kinyomtam.
Nem sokkal ezután, kaptam egy üzenetet.
,, Amy! Hol vagy? Nagyon aggódom érted! Miért nem válaszolsz az üzeneteimre? Miért nem veszed fel, ha hívlak? Valami baj van? Ha valami nem oké, én itt vagyok. Ne felejtsd el, hogy én mindig itt leszek neked.

Utóirat : Szeretlek

Taehyung "

A könnyek végig csordultak az arcomon. Taehyung azt hiszi baj van. Miközben ő aggódik értem, én itt főzöcskézek. És... szeret. Ugyanúgy szeret. Még mindig. Változatlanul. Nem tudom hogy fogom neki elmondani, hogy...