A menő és a stréber

Nyolcadik rész

Oké! Itt vagyok. A biztonsági őr felismert és beengedett.
- Köszönöm - mentem be sietős léptekkel.
Körülnéztem, de nem láttam senkit.
- Hmm... Szia szivi... - karolt át hátúlról egy srác.
- Öhm... Azt hiszem összetévesztesz valakivel...
- Nem... - harapott alsó ajkába.
- Öhm... Engedj el! Engedj már el! Kérlek!
- Soha - szorította meg a csuklóm, majd húzni kezdett maga után. Éreztem az alkohol lehelletét. Tudtam, hogy részeg. Belökött egy szobába, majd kigombolta az ingjét. Rájöttem, hogy nálam van a telefonom. Megpróbáltam észrevétlenül bekapcsolni és felhívni valakit. Hirtelen rányomtam egy random névjegyre. Láttam, hogy ez Junkook száma. Oké.
- JUNKOOK! Kérlek siess! 24 - es szoba. Kérlek...
- Kérlek bocsájtsd meg neki. Részeg. Azt sem tudja mit csinál - szakított félbe, majd a falhoz hajította a telefonomat.
Ne!

Junkook szemszöge :

Kaptam egy hívást Strébertől amiből tudtam, hogy bajban van. Próbáltam sietni, de 9 sör után ez nem könnyű. Amint megláttam a 24 - es szobát, kicsit megkönnyebbültem.
Zárva...
Ez nem akadály. Berugtam az ajtót és azonnal megláttam Stréber rémült arcát. Sosem láttam még ilyennek. Mindig magabiztos volt. De most... reményvesztett arccal sírt.
Nem bírtam tovább nézni.
- Ahh... Ki vagy te? Ki vagy te ha?
- A halálod! A halálod vagyok te rohadék!! - rúgtam belé.
Félholtra vertem, majd Stréberre néztem.
- Stréber... Minden oké? - öleltem meg.
- Köszönöm - mondta döbbent arccal.
Kiültünk a szórakozóhely lépcsőire. Stréber a vállamra hajtotta a fejét és még mindig sírt.
- Yoongi? Gyere ki! Kérlek... Siess! - hívtam fel Yoongit, aki öt perc múlva ki is jött.
- Mi f@szom van már megint?
- Stréber... Nincs valami jó passzban.. - néztem rá.
- Oké figyelj! Hívom a sofőrömet. Te addig keresd meg Jimin - t és hozd haza oké? Én elviszem hozzád őt. Ott nagyobb biztonságban van, mint itt.
- Oké! - álltam fel.
- Na gyere! - vette fel az ölébe a lányt.
A sofőre rövid időn belül meg is érkezett.
- Hova lesz?
- JUNKOOK - hoz - ültek be az autóba. - Nem lesz semmi baj. Oké? Ne sírj! - simogatta a lány haját.

Yoongi szemszöge :

Stréber elaludt a karjaim közt.
- Minden rendben ott hátul? - kérdezte a sofőr.
- Mi lenne? - értetlenkedtem.
Hamarosan haza is értünk. Óvatosan kiemeltem a lányt a kocsiból, majd letettem a kanapéra. Betakartam és leültem mellé.
- Mi? Hova? Most? Nem is tudom Stréber elaludt és nem akarom itt hagyni egyedül - magyaráztam.
Ránéztem az alvó lányra.
- Ahh... Megyek - sóhajtottam, majd bontottam a hívást.
- Yoongi várj! Én is szeretnék veled menni - nézett rám a lány.
- Biztos?
- Igen - állt fel.
Megint hívtam a sofőrömet.
- Ahh... Rohadt életbe vedd már fel! - sóhajtottam.
Stréberre néztem. Láttam, hogy nincs jól.
- Yoongi... Nem érzem jól magam... - rázta meg a fejét, majd elájult. Szerencsére sikerült elkapnom.
- Halló?- szólt a telefonba a sofőröm.
- Öhm... Menjen vissza a szórakozóhelyre! Én most nem tudok menni - tettem le.
Ismételten az ölembe vettem őt és bevittem a nappaliba.
- Yoongi... Öhm... Mi történt? - nézett körül Stréber.
- Semmi. De... Adott neked valamit?
- Hát... Megitatott velem valami furcsa löttyöt...
- Miért nem köpted ki?
- Muszáj volt lenyelnem...
- Miért?
- Nem akarok erről beszélni.
- Öhm... amúgy mi az igazi neved, mert nem akarlak Strébernek hívni...
- Közűletek csak egy ember tudja, hogy Sophie az igazi nevem. Taehyung.
- Ő nem tartozik közénk.
- De miért?
- Mert Junkook és ő összevesztek...
- Min?
- Egy lányon. Végül Taehyung elengedte és a lány Junkook - hoz került. Az ő barátnője lett.
- És mi történt azzal a lánnyal?