Rózsák

V.

Hazaértem, és leültem a hőn szeretett fotelembe. Nem voltam annyira fáradt. A csalódás is enyhült, hála Howardnak. Bűntudatom volt amiatt, hogy napok óta semmit nem csináltam. Unatkoztam. Megkérdeztem a srácokat:

– Mit szeretnétek ma csinálni?

– Menjünk inni vagy kurvázni – mondta Philip. - Úgysem csináljuk sosem azt, amit én akarok.

– Pont ezért, mert csak ezt akarod - és nevettem egy kicsit.

Amit nem kellett volna.

– Faszfej vagy. Sosem akartok semmi jót. Hiába vagyok én itt, úgysem csinálhatok semmit. Basszátok meg, visszakapjátok még ezt – jelentette ki Philip ingerülten.

– Szerintem menjünk át az unokatesódhoz – mondta Howard.– Én jól érzem magam ott.

– De ott megint csak játszanátok. Nincs kedvem oda menni. Plusz lehet, hogy munkában van – feleltem Howardnak, amivel lehet kicsit megbántottam őt. De ez volt az igazság Róberttel egyfolytában csak játszanak, amihez nekem nincs elég türelmem.

– Ezt mondom baszki. Bármit akarunk nincs hozzá kedved. De nem érdekel. Eleget pihentem már.

Hirtelen a fejem majd meghasadt a fájdalomtól. Szemlélő lettem. Elvesztettem az uralmat a testem fölött. Philip irányított, én pedig hiába próbáltam visszavenni a helyem, nem ment.

– Na jó! Sőt, remek! – kiáltotta Philip. A konyha fele vette az irányt. Kinyitotta a hűtőt, és talált egy fél üveg whiskyt. Egy húzásból megitta, majd ezt mondta – Indulhat a buli! – és felnevetett.

Bement a fürdőbe, én pedig mindvégig próbáltam visszaszerezni a helyem. Nem ment, hisz túl sokat pihent. Több ereje volt, mint nekem. Howard nem volt hajlandó segíteni, hiszen nem akartam azt tenni, amit ő mondott. Kelly meg túl fáradt volt. Energia híján maximum csak meggátolni tudom, ha valami őrültséget akar csinálni. Ritkán fordul elő az ilyen, de most megtörtént. Legutóbb nem csinált semmi rosszat, reméltem most sem fog. Megigazította a haját, vagyis az enyémet. Majd ezt mondta:

– Haver. Utálom, hogy ilyen ronda vagy. De ezt majd később. Most nincs időm a külsődre.

Felvett gyorsan egy kabátot, majd lerohant a lépcsősoron. Neki amilyen jó kedve volt, nekem pont olyan rossz volt. Ideges lettem, és legszívesebben elvertem volna őt, de sajnos nem voltam rá képes. Megállt az út szélén, és elővette a telefonomat. Taxit hívott, de nem szólt semmit arra a kérdésre, hogy: „Hova készülsz?" Ehelyett csak várt.

Megérkezett a taxi. Beült, elmondta a címet, és az autó elindult. Most lettem csak nagyon rosszul. A cím a régi munkahelyemé volt. Azé, ahonnan nemrég kirúgtak. El sem tudtam képzelni, miért akar odamenni Philip, de tudtam, hogy semmi jó sem fog kisülni ebből. A sofőrhöz szólt:

– Jól érzi magát?

– A munkámhoz képest jól – válaszolt a fiatal sofőr.