Rózsák

II.

Amint leültem a fotelbe, megszólalt Kelly:

– Kezdődhet a beszélgetés? Izgatott vagyok már a rajz miatt – kezdett fejhangon fecsegni.

– Kussolj már, most ő dönti el, miről is beszélgetünk. Amúgy is holnap végre telihold lesz – mondta Philip is, majdnem ugyanolyan izgatottan.

– Várjatok, amíg legalább kifújja magát. Csak most ért haza – szólt bele Howard is.

– Kuss, seggnyaló! – kiáltott rá Philip Howardra.

– Csend legyen! Most értem haza, és nem szeretném, ha mindenki összevissza beszélgetne. Úgyhogy pár percet még hagyjatok a hülyeségeitekkel, sorba megyünk úgyis mindenen.

Kihasználva a csendet átgondoltam mindent, és összeszedtem a gondolataimat. A plafont bámultam még egy ideig, aztán belekezdtem a beszélgetésbe, ami igen hosszúnak ígérkezett:

– Na szóval, srácok. Kezdjük először is azzal, hogy nem vesszük át egymás helyét, csak úgy, és nem döntünk a testem fölött – kezdtem azzal, ami leginkább zavart.

– Nem értem miért ne dönthetnénk. Ugyanolyan személyiségek vagyunk, mint te – jelentette ki Philip ingerülten.

– Ez koránt sem igaz, én én vagyok, a saját testemben, ti meg csak valahogy a fejembe költöztetek.

– Szóval minket csak parazitának gondolsz, akik csak úgy benned élősködnek, értelek én haver, én is így gondolkodnék a helyedben – Philip egyre ingerültebb lett, és próbált egymásnak ugrasztani mindenkit, ami tőle már egy megszokott dolog volt.

– Figyeljetek, kérlek. Nem vagytok paraziták, mondjuk, egyesek néha tényleg úgy viselkednek, de a barátaim vagytok, és velem éltek, ha akarom, ha nem. Múltkor is megbeszéltük már ezt, és nem akarom, hogy nyilvános helyen csak úgy átvegyétek a helyem. Megszólalni meg szabad, azt hagyom, de ha megint át akarja valaki venni a helyem engedély nélkül, akkor megharagszom.

– Jaj, mit érsz azzal, ha haragszol ránk? Nem állsz szóba velünk? Ha megszólalunk, úgyis fájni kezd a fejed, és az őrületbe is tudnálak kergetni, ha akarnálak – jelentette ki Philip fölényesen. – Úgyhogy inkább légy hálás. Ha néha átveszem a helyed az nem olyan nagy baj!

– Fogd be, Philip, értsd meg hogy nem szabad. Én is szégyellem, amit tettem, ezért most bocsánatot is kérek, de ez úgyis csak egy kis dolog volt – mondta szerényen Kelly.

– Jó. Ez letudva. Srácok, ha Philip csinálni akar valamit, tartsátok vissza. Nem szeretném, ha miatta kiderülne, hogy ti benne vagytok a fejemben – kértem meg őket.

– Mondjuk, annak én sem örülnék – mondta kicsit halkabban Philip.

– Na, akkor következő téma. A rajz lesz. Miért akarod ennyire megcsinálni? – intéztem kérdésemet Kellynek.

– Tudod, hogy mindig is elismert művész akartam lenni, azt akartam, hogy így legyenek barátaim, akik felnéznek rám - mondta Kelly.

– Tudom ezt jól, mint ahogy azt is hogy mindegyikőtöknek vannak vágyai, és próbálom ezt szem előtt tartani.

– Ha holnap teliholdkor én leszek a soros, akkor meg is csinálom a rajzot – jelentette ki büszkén.

– Máris áttértünk a teliholdra? – élénkült fel Philip - Remek, ha én leszek a soros, akkor lemegyek a bárba, és leiszom magam, meg szerzek egy jó kis csajt is, akit aztán...