Rózsák

XI.

A mozgalmas nap után mélyen aludtam. Az ágy kényelmes volt, a környezet nyugodt. Elena ébresztett fel, tíz órakor. Felkeltem, és megnyugtatott, hogy láttam őt. Szerettem a testvéreim, bár Eli kicsi volt, amikor itt hagytam a családot, de attól még ragaszkodtam hozzá. Első dolgom az volt, hogy elmenjek a mellékhelyiségre. Ezután lementünk reggelizni. A reggeli pár zsömléből állt, vajból, meg szalámiból. Átlagos volt, de nem bántam.

Evés után elkezdtünk készülődni, hisz délben már kezdődött is a temetés. Eli magával hozott egy fekete ruhát, amibe be is öltözött. Mivel nem volt öltönyöm, és semmilyen fekete ruházatom nem öltöztem át.

– Mit fogsz felvenni? – kérdezte Elena.

– Így maradok. Elég sötét ez is szerintem – mondtam hanyagul.

Semmi kedvem nem volt elmenni, és találkozni a rokonaimmal. Főleg nem anyámmal, aki este annyira kiakasztott.

– Így nem jöhetsz. Zöldes kabátban és farmerben, hogy fogsz kinézni? Mit szólnak majd a rokonok?

– Nem érdekel mások véleménye. A városban mindenki csak a saját dolgával törődik. Ezért is szeretek inkább ott élni.

– Ez falu! Itt megszólnak! – erősködött a húgom.

– Hidegen hagy. Hadd beszéljenek. Majd megunják, úgyse kívánkozok többet visszajönni ide.

– Te tudod, de nem ismerlek akkor – nevetett Eli.

Fél tizenkettőig még a panzióban voltunk. Eltöltöttük ott az időt. Mivel rég beszélgettem a húgommal, és a családból ő volt a legértelmesebb, akadt pár téma, amivel elvoltunk. Szóba jöttek a „festményei" is.

– Hogyhogy láttad a rajzomon a szörnyet? – kérdezte meg az egyszer csak Eli.

– Nem tudom. Csak úgy láttam.

– Anyu pszichológushoz akart vinni emiatt, de ezek szerint nem én vagyok a bolond, ha te is láttad.

– Nem vagy az – hazudtam és megsimogattam a fejét.

– Legalább te hiszel nekem. Akkor elmegyünk majd a barátnőmhöz?

– Persze. Temetés után rögtön oda megyünk. Bár nem tudom, hogy fogom bírni.

– A barátnőmet? – kérdezett rá furcsán Elena.

– Nem, nem. A temetést. Tudod, hogy nem vagyok vallásos.

– De hát miért? A vallásban semmi rossz nincs – mondta Eli.

– Szerintem meg a vallástól lesznek az emberek olyanok, mint anya. Annyira beleélte magát az egészbe, hogyha a pap azt mondta volna neki, hogy ha ezután csak babot eszik, a mennybe jut, akkor ő ezt tette volna. A vallás meghülyíti az embert.