Rózsák

XIII.

A színfalak mögött nagy sürgés-forgás volt. Mindenki pakolt, mindenki feszültnek tűnt. Amikor Luna észrevett, felém szaladt és a nyakamba ugrott.

– Milyen volt, hogy tetszett? – kérdezte izgatottan a művésznő.

– Túl rövid volt. Órákig el tudtam volna még nézni – válaszoltam őszintén.

– Ennek örülök – mondta Liviu, és megszorította a vállam.

Utáltam Liviut. Ki nem állhattam. A keze miatt kirázott a hideg. Nem bírtam, hogy a vállamon van, ezért enyhén megmozgattam, hogy észrevegye, hogy nem tetszik a szituáció. Szerencsére vette a lapot, és éreztem, hogy az utálat kölcsönös.

– Ha segítesz kicsit a pakolásban, akkor hamarabb mehetünk enni. Titeket is várunk! – mutatott a művésznő a húgomra és Mónikára.

– Persze, ott leszünk – mondta Mónika, semmit sem sejtve, nagyon vidám hangon.

– Örülök. Amúgy Laura Mithras – nyújtotta a kezét Mónika fele, majd kézfogás után meg is puszilta.

Segítettem a pakolásban, ami hamar véget is ért, ezután mind az öten elmentünk egy étterembe, ami közel volt a színházhoz. A hely elég puccos volt, így szégyelltem is magam, hogy farmert és egyszerű kabátot viseltem, míg Liviu szmokingban jött.

Az étterem tágas volt, túlságosan is. Az asztalok hosszúak, és fehér teríték volt rajtuk. Leültünk, Liviu az asztalfőre, Eli mellém, mert kicsit feszült volt a hely miatt, Mónika velem szemben, Luna pedig a lehető legmesszebb a romántól.

– Mit parancsolnak? – kérdezte a pincér, aki szintén elegáns ruhában jött ki.

Nagyon idegennek éreztem magam ezen a helyen. Eli is ugyanígy volt, de Mónika egyáltalán nem zavartatta magát.

– Sült őzhúst kérek fűszeres mártással, és valami drága vörösbort – mondta Liviu. – Ti mit kértek?

– Kaphatok sült krumplit? – kérdezte halkan Eli.

– Azt szeretnél?

– Igen, azt legalább tudom milyen – vont vállat.

– Akkor én és a húgom sült krumplit kérünk, sajttal, ha lehet – a román lenézően vetette rám a tekintetét.

– Én is azt kérek. De ha lehet majonézzel meg ketchupal

– Liviunak elkerekedett a szeme, hogy a barátnője ilyet mert kérni egy elegáns helyen.

– Én halat szeretnék, sok citrommal, és bazsalikommal – mondta Mónika, erre a román mosolyogni kezdett.