Rózsák

VI.

Nehezen nyitottam ki a szemem. Lassan ültem fel, szédületem. Megártott a tegnap esti ivás. Ami meg a legrosszabb dolgom is volt ma. Kikászálódtam az ágyból, majd kimentem az előszobába. Elég nagy rumli volt, nem takarítottam már pár napja. Kinyitottam a fürdő ajtót, és eszméletlen bűz csapott meg. Tudtam mi volt ez, csak azt nem hogy hogyan került ide. Ha az ágyon lett volna, még simán megértem, de hogy hogyan tudtam idáig eljönni az jó kérdés. Nagyon zavart a szag, és tenni próbáltam ellene. Kisebb- nagyobb sikerrel sikerült is megszüntetni. Lezuhanyoztam, majd a konyhába mentem. Tegnap szinte semmit nem ettem, a gyomrom teljesen kiürült. A hűtőben volt még egy halkonzerv. Reggelinek meg is felelt. Megettem, és csak ezután néztem az órámra, amit meg is bántam.

Már fél tizenkettő volt. El kellett volna menjek ma Markhoz. Feszült lettem. Félni kezdtem, hogy mit fog most szólni. Hangosan káromkodtam, amire persze felébredt Kelly.

– Mondtam, hogy nem kellett volna annyit inni! – szólt okoskodóan, és kárörömöt fedeztem fel a hangjában.

– Miért kell mindenbe beleszólj? – kérdeztem – Csak kicsit jól éreztem magam.

– Az lehet, de most bajban vagy. Ha már az első nap nem mész be, akkor mit vársz? – okoskodott.

– Jó, tudom, tudom. Nem mehetek ma már oda. Ez megadta az első benyomást.

– Luna is biztos várt a kávézóban...

– Kelly! Mi lenne, ha befognád egy kicsit? Tudom jól, hogy várt. Ezért megyek most a színházhoz, aztán meg a címre, amit megadott.

– De Mark mit fog szólni? – kérdezte félénken.

– Biztos nem fog örülni, de ez van. Majd bocsánatot kérek tőle – vontam vállat.

– Túl könnyen veszed a dolgokat. Mi lesz, ha nem vesznek fel ahhoz az újsághoz vagy mihez.

Előkotortam a címet, amin adatok is voltak. Csendben átvizsgáltam majd újra Kellyhez szóltam:

– Egy irodalmi folyóirat. Szeretni fogod – mosolyogtam.

– Szóval nem valami gagyi újság? – kérdezte reménykedve.

– Baszki, tegnap te is ott voltál, amikor átadta Luna ezt a kis papírt. Nem figyeltél? – kérdeztem szemrehányóan.

– Már bocsánat, de álmos voltam! – Kelly hangja átment indulatosba.

– Jól van, na – próbáltam kicsit lenyugtatni. – Nem számít, induljunk. Majd meglátjuk, mi lesz. Hazafele beugrok egy kávéra is.

Felöltöztem, és elindultam a színház felé. Hideg volt, de inkább gyalogoltam. Nem hívtam taxit. Féltem, hogy újra összefutok Paullal. Elmosolyodtam. Viccesnek tartottam, hogy Philip húsz dollárért taxizott. De egyben ideges is lettem. Eszembe jutott Mary. Az, hogy tegnap mit is csináltunk. Nem mondom, hogy nem volt jó, hisz tényleg élveztem. De azért elég erkölcstelennek tartottam. Meg a péntek este is. Nem akartam találkozni Mónikával. Főleg azok után nem, amit tegnap csináltam. Elhívta Philip vacsorázni. És fel is kéne hívjam. Elővettem a telefonom, és megkerestem a számát. Még elég sokat kellett menni a színházig, úgyhogy remek alkalomnak tartottam ezt arra, hogy felhívjam őt. Ha mást nem is csinálok Mónikával, legalább növelem a karmám. Viccesnek tartottam ezt. De valahogy hittem is ebben. Nem vallás volt, vagyis nem teljesen. Ebben az egyben hittem, de csak egy kicsit. A kezemben tartottam a készüléket. Nagy levegőt vettem, majd felhívtam. A fülemhez emeltem, kicsengett, a második csengésre fel is vette.