Rózsák

XX.

Megkezdődött a tárgyalás. Ott volt pár ismerősöm akik kíváncsiak voltak az ítéletemre. Hidegen hagyott engem, hogy itt vannak. A tömegben észrevettem Mónikát is. Rá meredtem majd egy mosolyt erőltettem az arcomra, és integettem a mellette álló testvéremnek. Nyugodt voltam, hisz az égvilágon semmi sem érdekelt. Nem volt erőm küzdeni már, pedig szerettem volna. Oda akartam menni a szerelmemhez, hogy átöleljem, de sajnos most ezt sem lehetett.

A nagy teremben csend honolt. Mindenki ült, és egy öltönyös alak elmondta, hogy mi is történt. Párszor kimondták a nevem mire végre oda figyeltem.

– Mivel vádolnak? - kérdeztem fapofával, unott hangon Minden egyes ember rám szegezte a tekintetét. Az öltönyös alak meg nyugodtan elmondta:

– Mark Jeweler megölésével, ha nem tudná – jelentette ki az elhunyt ügyvédje.

– Nem tettem semmit - szóltam fel.

– A bizonyítékok maga ellen beszélnek – vádoltak tovább.

Befogtam a szájam. „Megint azok a hülye bizonyítékok."- mormogtam.

– Sosem láttam se a levelet, se a fegyvert.

– Azt magának nem is kell - mondta büszkén az öltönyös

– Mi a fasz? - kérdeztem hangosan, amire a mellettem ülő doki intett nekem, hogy hallgassak.

Szót fogadtam, és hallgattam a vádakat, meg az érveket és ellenérveket. Semmi értelmük nem volt a számomra. Csak úsztak el a fülem mögött.

– Megölelhetem a barátnőmet? - kérdeztem meg csak úgy véletlenszerűen.

– Hallgasson már - súgta nekem a doki, majd hangosabban folytatta.- Bocsássanak meg, az ügyfelem nincs tisztában azzal amit mond.

– Teljesen tisztában vagyok. Úgy hogy mondják az ítéletet hadd mehessek a dolgomra.

– Hallgasson!- ismételte az orvos

– Miért? Már több mint egy hete nem voltam a Rózsásban, és hiányzik egy jó kis kávé. Jogom van elmondani nem?

A bíró megköszörülte a torkát, majd megszólalt.

– Uram sosem volt még eset olyanra, hogy valaki elmondja a gondolatait itt.

– Most van. Nem érdekel. Ítéljenek már el és legyen vége az egésznek! - kiáltottam, nem bírtam magammal, erre mások is felfigyeltek

– Akkor térjünk az ítéletre, doktor úr esetleg még valamit tudna mondani a pártfogoltja védelmében?

– Igen, természetesen.- állt fel Richárd.- Szóval a védettem disszociatív személyiség zavarban szenved, ezért sokszor nincs tudatában a tetteinek. Röviden tudathasadásos, avagy személyiséghasadásos betegséggel rendelkezik. Ez abból áll, hogy olyan személyiségei is vannak amiről nem is tud. Na mármost, ez gyakran jár fejfájással, amire többször is panaszkodott, gyakoriak az emlékezetkiesései, amire több példa is volt már a közelmúltban.