Rózsák

IV.

Nagyon jól telt a napom. Luna egy nagyon gyönyörű nő volt, kedves, művelt, okos, és ami a legfontosabb, számomra művész volt. Mindig is rajongtam a művészetekért. Aznap én is annak éreztem magam, főleg akkor, amikor a rajzaimról és az irományaimról beszéltünk. Emiatt kis lelkiismeret furdalásom volt, hisz ezeket mind Kelly készítette, csak az én testemben. De végül is büszke voltam ezekre az agymenésekre.

Miután hazaértem, boldogan végeztem el az ügyes-bajos dolgaimat. Aztán papírt vittem a szobámba, és pár ceruzát tettem mellé. A biztonság kedvéért bevittem egy egész üveg bort. Ekkor már ébren volt mindenki, várva az éjfélt, hogy hat órán át egyiküké legyen az irányítás.

– Az egészet megihatom majd? - kérdezte kissé meglepődve Philip.

– Persze, nagyon jó kedvem van, és erre inni kell - mondtam boldogan.

– Ez a beszéd haver. A tv-t is nézhetem?

– Hogyne. De ezt csak a biztonság érdekében készítettem elő. Kellynek szánom az estét.

– Menj a francba! – háborodott fel azonnal Philip.

Nem vettem fel azt, amit Philip mondott. Kelly fog ma rajzolgatni. Bíztam Kellyben, hogy nagyon szép rajzot fog készíteni. A leírás szerint kell egy hold, egy minél sötétebb és ijesztőbb erdő, meg furcsa lények. Nem tűnt túl nehéznek, hisz már csináltam hasonlót. A darabot még nem igazán tudtam elképzelni, de ez nem is az én dolgom volt. Luna meghívott rá, és azt mondta, hogy már kinézett nekem egy jó kis munkát. Hiába kérdezgettem, hogy mit, arra nem válaszolt.

– Felkészültél? - kérdeztem meg Kellyt.

– Persze, egy kiváló kép lesz, hidd el nekem – Kelly hangja nagyon magabiztosnak tűnt, úgyhogy nem aggódtam.

– Mi lesz, ha én veszem át a helyed? – kérdezte meg félénken Howard.

– Nehogy megpróbáld! - kiáltott rá Philip.

– Nyugi van. Nem akarom átvenni, de mi van akkor, ha ma én leszek a soros? - és nagyot nyelt.

– Ne aggódj amiatt sem. Játszhatsz egész este a gépen. Szereztem neked egy új játékot, szerintem elleszel vele – szóltam hozzá vidáman, hogy enyhítsem a feszültséget.

– Meg is vetted már?

– Sőt fel is telepítettem, nem merem rád bízni a bankkártyám – kacagtam egyet az egészen, és tovább folytattam az ügyködésem.

Két óra volt hátra éjfélig. Mindent elvégeztem akkorra, így nyugodtan üldögéltem az íróasztalom fölé görnyedve. Régóta írogatok kisebb-nagyobb műveket magamtól. Ezek olyanok, amibe a barátaim nem szólnak bele. Ez az én saját elfoglaltságom. Kelly szerint elfogadhatóak ezek az irományok, de azt tanácsolta, hogy inkább csak jegyzetként nézzek rájuk. Emiatt rendszertelenül írtam. Lunát írtam most le, és a vele eltöltött napot. A végére meg különösen nagy hangsúlyt fektettem.