Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Én akarok dönteni

Tom:

A napok nagyon lassan teltek. A doki nem akart haza engedni, csak akkor, ha találnak mellém ápolót. Csúcs! Újabb fehér köpenyes, ráadásul a saját lakásomban.

Teltek a hetek. Anya nem adta fel. Folyamatosan kereste a megfelelő ápolót számomra. Két hét alatt hat ápoló jelöltet kergettem el.

- Kisfiam! Ha haza akarsz menni, muszáj lesz ápolót találni - szólt rám Anya, mikor a hatodik jelölt is sírva rohant ki a szobámból.

- Anya! Elég! Nincs szükségem senkire. Haza akarok menni. Megleszek egyedül. Nincs szükségem senkire! - üvöltöttem vele.

Ki akartam adni a mérgem. Haragudtam a világra, mindenkire és mindenre. Elegem volt a tolószékből, az ágyból és mindenből. A nővérek félve jöttek be hozzám. Összesúgtak, mikor azt hitték, hogy nem hallom. Tudták, hogy ki vagyok, mégis így láttak. Gyűlöltem őket ezért, hogy így láttak, hogy olyan dolgokat kell tenniük velem, amit egyedül kéne megtennem.

Egyik nap Anya telefonja csörgött. Idegesen vette fel. Nem tudom, ki hívta, de kiment a folyosóra.

- Ki volt az? - kérdeztem, mikor visszajött.

- Az a pasi, akit megbíztam az ápolód megtalálásával. Elvileg magtalálta. Délután találkozik vele és behozza bemutatni, meglátjuk, hogy reagál rád.

- Anya, kérlek. Utazzunk el Svájcba. Ott megoldódna a probléma. Nem lenne velem több gondod.

- Nem! Ne beszélj ilyeneket! Nem hagyom, hogy árts magadnak. Meggyógyulsz. - Anya zokogva nézett a szemembe. Láttam, hogy azért nem hagy egyedül, mert fél, hogy ártani fogok magamnak.

- Anya. Kérlek. Ez így nem élet.

- Nem - sírva rohant ki a szobából.

Nem hiszem el. Komolyan találnom kell valakit, aki segít? Tényleg fizetnem kell azért, hogy valaki elvigyen Svájcba meghalni?!!!!!

Diana:

Mikor felhívtak, hogy Tomot baleset érte, nem gondoltam, hogy ilyen komoly lesz. Álmomban nem gondoltam volna. A kórházban azt hittem, rossz szobában vagyok. Csövek, gépek, nem tudom még mik. Nagyon ledöbbentem. Főleg, mikor Zawe olyan közönyös volt a telefonba. Annyira szépek voltak együtt. Azt hittem Tom végre megállapodik. Tévedtem. A nő csak kihasználta.

Hetekig tartották kómában Tomot. Többször műtötték, vizsgálták, tesztelték. Egyik orvos sem mond semmit. Csak félre beszélnek. Nem tudnak semmit, meg kell várni, amíg felébred, pihennie kell. Ezeket már én is tudom. Mondjanak végre valami újat!!!!!!!!

Egy hónap múlva végre felébresztették. Ültem az ágya mellett és vártam, hogy végre rám nézzen. A kicsi fiam itt fekszik magatehetetlenül és csak remélhetem, hogy lesz erőm támogatni őt. Egy anyának nincs ennél rosszabb.

Az első reakciója a pánik volt. Szegénykém nagyon megijedt. Másnap reggel már jobban volt. Kicsit nyugodtabban kezelte a helyzetet. Az idegsebész viszont teljesen lesokkolta. Szerinte soha többé nem fog tudni járni.

Tom nagyon magába zuhant. Folyamatosan Zawet kereste, persze neki sem vette fel. Tom folyamatosan a telefonon lógott, vagy kétszáz hívás, ezer üzenet, de semmi. Nagyon aggódom miatta. Haza akar menni, de ápoló nélkül.

Folyamatosan keresem a megfelelő ápolót, valamint Tom leleteit küldöm körbe a világon, de sehonnét nem kapok biztató választ. Tom folyamatosan azért könyörög, hogy vigyem el Svájcba, mert ott legális az eutanázia. Erről hallani sem akarok. Nem hagyom, hogy ártson magának. Nem fogom támogatni.

Valami életcélt kell találnom neki, de Zawera nem számíthatok, Ben forgat, Chrissel meg nem beszél. Nem tudom mi legyen. Ha eddig nem tudódott ki a baleset, eztán se derüljön ki. Nem tudom, kitől kérhetnék segítséget. Ben az egyetlen esélyem. Remélem hamar végez és jön.

Miután Tom ismét előhozta a svájci utat, inkább kijöttem a szobából. Nem akarok ezzel foglalkozni. Nem akarom elveszíteni a fiam.

Kicsit aggódtam a mai nap miatt. Nagyon rossz passzban van. Ha az új ápoló jelölt kiakad, akkor vége. Nem tudom, mi mást tehetnénk. Délben Tom szó szerint a falhoz vágta a kaját. Tálcástól mindenestől a falon landolt minden. Ez az ember már nem az én fiam.

Négy óra körül megláttam közeledni a partnerem. Azt az embert, aki összefogja a fiam ápolásával kapcsolatos teendőket.

- Szia Diana - jött felém egy fiatal hölgy társaságában.

- Szia. Nincs túl jó napja - utalok ezzel a fiamra.

- Az nem jó. Bemutatot Dr. Leila Winterst. Ő lesz az ápoló.

- Jó napot - köszönt. Kissé feszeng. Ő sem marad.

- Jó napot. Remélem, türelmes kedvesem, mert a fiam most nincs túl hangulatban.

- Ne aggódjon. Van már némi rutinom. Megismerhetem?

- Biztos? - néztünk rá mind a ketten aggódva.

- Igen.

- Hát jó. Bemutatom - mondtam, majd elindultam a szoba felé.

- Kicsim, megtaláltuk az otthoni ápolódat. Szeretném bemutatni neked- léptem be kissé félve.