Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Meglepetések estéje

Tom:

Leila szépen gyógyult. Lassan leküzdötte a félelmét az autók iránt, és anyával is egyre jobb a viszonyuk. Mikor haza hoztuk a kórházból, folyamatosan a nyakamba bújt, ha anya hozzászólt, most viszont már beszélgetnek. Jövő nyáron szeretné anya az esküvőt, amibe mi is belementünk. A nyarak általában nekem is nyugisabbak, nem lesz ütközés talán.

A díjátadóra nem készültem különösebben beszéddel. Rajtam kívül még négy embert jelöltek, közülük három nálam idősebb, így nekik nagyobb esélyük van megkapni ezt a díjat, úgyhogy nyugiban végig ülöm az ünnepséget, aztán haza jövünk. Jó lesz kicsit kimozdulni. Hónapok óta nem jártam úgy tényleg a lakáson kívül. Csak mikor Leilaval mentünk orvoshoz. Na abból egy életre elegem lett most. Soha többet orvost. Kivéve Leila.

A díjátadó napja hamar eljött. Én viszonylag gyorsan felöltöztem, aztán segítettem Leilanak. Gyönyörú volt a ruhában. Kicsit aggódtam, hogy hogyan is fogunk tudni bejutni, de szerencsére úgy készültek, hogy tolószékkel érkezem, mert mindent akadálymentesítettek, így Leila is könnyen tudott közlekedni.

A riportereket a biztonságiak távol tartották tőlünk, így nem volt gond, de a vakuk villogtak rendesen. Zawe és Charlie távolabb kaptak helyet, ezek szerint őket is jelölték. Leilával elfoglaltuk a helyünket, és vártunk.

- Izgulsz? - kérdezte.

- Kellene? - kérdeztem nyugodtan. - Nem biztos, hogy én kapom a díjat.

- Ezt te hogy tudod ilyen nyugodtan kezelni. Én nagyon ideges vagyok már most.

- Látom. Nyugalom. Ez csak egy díj. Ha megkapom, nagyon fogok örülni, de a többi jelölt is megérdemli.

- Azt szeretném, hogy te kapd - bújt hozzám.

- Nekem ez bőven elég - pusziltam a hajába.

Mosolyogva figyeltük a nyitó beszédet, a díjak kiosztását, aztán jött az a rész, ahol engem is jelöltek.

- A legjobb prózai férfi színész díjat kapja....... nem más......... mint TOM HIDDLESTON!

- Gratulálok - kaptam Leilától egy csókot, aztán mosolyogva mentem átvenni a díjat.

Bevallom, nagyon meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy végül én kapom. Elmondtam, hogy ez a díj nem csak nekem, hanem a kollegáimnak is szól, aztán valamit próbáltam hadoválni.

Mikor kimentünk, a riporterek megrohamoztak minket. Leila már két kézzel kapaszkodott belém, és próbált rám támaszkodni, mert nem bírta a lába.

- Mr. Hiddleston! Ki a hölgy Önnel? Örül a díjnak?

- Kérem! Látják, hogy megsérült. Másfél hónapja balesete volt, eltört a lába. Had szálljon be a kocsiba, utána válaszolok.

Utat engedtek nekünk, segítettem Leilának beszállni a kocsiba.

- Csak ügyesen - mosolygott rám.

- Mindjárt jövök.- mondtam, azzal elindultam a hiénák elé.

- Mr. Hiddleston! Ki a hölgy Önnel?

- A menyasszonyom.

- Lehet tudni a nevét?

- Dr. Leila Winters.

- Dr.? Orvos, ügyvéd?

- Orvos. Baleseti sebész.

- Ő volt az orvosa? Neki köszönhető, hogy jobban van?

- Igen, neki. Ő volt a gyógytornászom.

Kicsit zavart ez a sok kérdés, de szerencsémre végre valaki a lényegről is kérdezett.

- Önnel örül a díjnak?

- Igen.

- És Ön? Meglepődött, hogy megkapta?

- Igen. Meg. Nem számítottam rá. Nem hittem volna, hogy én kapom.

- Mit szól ahhoz, hogy a partnerei nem kaptak díjat?

- Mint mondtam, nem számítottam a díjra. Minden díjat olyan színészek kapták, akik megérdemelték. Nyilván lehetett volna több díjazott is, de így döntöttek.

Nem sokkal később Zawe és Charlie is kijöttek. Persze megrohamozták őket. Zawe kitett magáért most is. Mikor megkérdezték tőle, hogy mit szól a díjamhoz, és ahhoz, hogy ők nem kaptak, nyomban támadni kezdett.

- Nos, Tom a balesete után megérdemli az ösztönzést. Gondolom az akadálymentesítés és a rengeteg segítő is miatta volt. Valószínűleg az eddigi munkásságát díjazták.......,

Hát igen. Ez Zawe. Én inkább beültem a kocsiba, és Leilaval haza mentünk.

- Jól vagy? - kérdezte, mikor lepakoltunk a nappaliban.

- Persze - mosolyogtam rá.

- Biztos? - nézett rám aggódva.

- Igen. - mondtam, aztán hozzá léptem és ki akartam hámozni a ruhából, de nem engedte.

- Várj! - fogta meg a kezem. - Nekem más tervem van - mosolygott rám.

Besegítettem a szobába, aztán szembefordult velem. Óvatosan puszikkal kezdte elhalmozni az arcom, aztán áttért a nyakamra. Ahogy a nyakam kényeztette, kigombolta az ingem, és a zakómmal együtt a földön landolt.

- Várj! - állítottam le. - Neked ezt szabad? Mármint a lábad és a kezed......

- Majd vigyázol rám. - mosolygott rám.

Óvatosan szabadítottam meg ruháitól, aztán az ágyra fektettem. Én is levettem a zavaró ruhadarabokat, aztán kényeztetni kezdtem. Óráknak tűnő idő után levegőt kapkodva borultam mellé, Leila pedig a mellkasomhoz bújva próbálta rendezni levegő vételét.

- Nem fájt? - kérdeztem aggódva.

- Mi? - nézett rám értetlenül.

- A lábad és a kezed.

- Nem - bújt hozzám még jobban.

- Köszönöm - simogattam a hátát.

- Mit is?

- Az estét. Nagyon jó volt - simogattam meg az oldalát.