Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Apró lépésekkel

Tom:

Mikor Leila ráejtette a lábamra a tollat, azt hittem csak szórakozik, de láttam, hogy megmozdult a lábam.

- Ez mi volt? - néztem rá döbbenten.

- A reflexed. Kezd regenerálódni a szervezeted.

- Akkor hamarosan járni fogok?

- Nem. Ez egy jó jel. De még kell idő.

- Mégis mennyi?

- Nem tudom. Hé. Ne add fel. Most ne! Jól haladunk. Emlékszel, megbeszéltük, hogy ez nem verseny. Hosszú folyamat lesz. Nem egyik napról a másikra.

- Tudom. Csak..........

- Csak meg akarod mutatni, hogy jól vagy. Igaz?

- Valahogy így.

- Ne aggódj. Segítek, hogy minél hamarabb megszabadulj tőlem - mosolygott rám.

- Rendben. Mi lesz a vacsi? Éhes vagyok.- tereltem el a témát.

Leila mosolygott, de láttam, hogy pontosan tudja, mi volt a célom a tématereléssel. Vacsorára bundás kenyeret csinált, ami nagyon finom lett. Sőt.

Anya még hívott minket este, hogy fél London engem köröz, ha lehet még ne menjünk haza. Leila a következő egy hónapban nem tervezte a dolgot, de lehet, hogy sikerül beszélnie a tulajjal, hogy még maradhassunk kicsit tovább is.

Este rávettem, hogy nézzünk meg egy kosztümös filmet, bele is egyezett, de a felénél bealudt. Én sem emlékszem a végére, mert engem is elnyomott az álom.

Reggel a kanapén ébredtem, ugyanúgy, ahogy este elaludtam, csak be voltam takarva.

- Jó reggelt - jött be Leila egy tálcával.

- Szia. Mi ez a jó illat? - kérdeztem.

- Palacsinta. Csoki öntettel.

- Mire akarsz megint rávenni?

- Ennyire átlátszó vagyok?

- Kicsit.

- Arról lenne szó, hogy a jövő héten, ha addig jól haladunk, megpróbálhatnál a korlátnál járni. Ehhez viszont kell még egy ember, akivel meg tudunk tartani.

- Zawe tegnapi akciója után szerinted ez jó ötlet?

- Van egy kollegám, akiben megbízom. Ő segíthet. Nem árul el minket. Ez biztos.

- Még átgondolom.

- Köszönöm.

Reggeli után ismét a medencében tornáztunk, bár most jobban ügyelt arra, hogy ne fárasszon ki. Utána mentünk a tornateremnek berendezett szobába, ahol szintén megmozgatott. Na ott nem kímélt. Fürdés, masszázs aztán végre megkegyelmezett es lefeküdhettem.

- Rosszabb vagy, mint a személyi edzőm - mondtam neki, mikor betakart.

- Muszáj.

- Tudom. De nem ennyire.

- Megint kezded?

- Mit?

- Megkérdőjelezed a tudásom.

- Csak felhívtam a figyelmed arra, hogy szadista vagy.

- Na szép. Pihenj. Délutánra van egy tervem.

- Nem volt elég a délelőtti? Ki akarsz csinálni?

- Nem. Nyugalom. Egy kis optimizmust, ha szabadna kérnem.

Szerencsére délután csak kicsit átmozgatta a lábaimat, aztán megmasszírozott. Ennek nagyon örültem, mert reggel tényleg eléggé elfáradtam. Miután végeztünk, megkértem, hogy kicsit had menjünk vissza a medencébe. Belement, aminek nagyon örültem.

Egy rövidnadrágos, toppos fürdőruha volt rajta, ami szépen kiemelte, amit kellett. Meg se néztem még igazából ezt a nőt, de most alaposan megfigyeltem. Nem túl vékony, de nem is túl telt. Arányosan izmos, szálkás, de azért nem vitte túlzásba. A csípője széles és kerek. Csinos nő, meg kell hagyni. Napközben túl sok ruha van rajta, amik ráadásul bőek is, elrejtik a szép alakját.

- Kérsz bort? - szakított ki a gondolataimból.

- Igen. Köszönöm.

- Leila, mit szól ahhoz a párod, hogy itt vagy velem kettesben?

- Nincs párom.

- Sajnálom, nem akartam a magánéletedben vájkálni.

- Semmi gond. Nem tudhattad, másrészről én is tudok mindent a tiédről.

- Megkérdezhetem az okát?

- Nekem nem lehet gyerekem. Az elején még úgy tűnt elfogadta, de aztán rájöttem, hogy nem.

- Sajnálom.

- Nem kell. Jobb egyedül. Magam osztom be az életem. Ez jó.

- Nem is akarsz kapcsolatot?

- Nem tudom. Talán egyszer. De ahhoz normális pasi kell. Azt meg nehéz találni. A futó kalandokhoz én már úgy érzem, öreg vagyok.

Kicsit még áztattuk magunkat, majd bementünk. Este kicsit még olvastam az ágyban, de hamar elaludtam.

Reggel dudorászásra ébredtem. Leila a szekrényben keresgélt, közben dudorászott.

- Nem is tudtam, hogy erre felé lehet kérni éneklős ébresztőt - mondtam mosolyogva.

- Jézusom - ugrott meg ijedtében - a frászt hoztad rám.

- Majdnem, csak Loki. - mondtam, mire kicsit morcosan nézett rám. - Bocs. Nem tudtam kihagyni.

- Gonosz vagy.

- Nem is igaz. Te vagy túl ijedős. Ma megint lehet csokis palacsinta a reggeli?

- Na gyere te nagy gyerek. Meglátjuk.

Kimentünk a konyhába, ahol már gőzölgött a finom a palacsinta. Imádom ezt a csajt. Túl jól tart.