Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Egymás karjaiban, boldogan

Leila:

Nagyon boldog voltam. Nem bíztam el magam ugyan, de optimista voltam. Olvastam Tom levelét. Az a szerelem, amit Zawe iránt érzett, nem múlik el egyik napról a másikra. Félek, hogy közbe szólhat még.

Reggel megnyugtató simogatásra ébredtem. Nem mertem kinyitni a szemem.

- Érzem, hogy ébren vagy - hallottam meg Tom mély hangját. - Fél tíz van.

- Mennyi?! - riadtam fel.

Beadtam Tom gyógyszereit, adtam neki reggelit, aztán Ben meg is érkezett. Mosolyogva lépett be a szobába.

- Kér kávét? - kérdeztem.

- Igen. Köszönöm. Addig felöltöztetem.

- Köszönöm.

Mire bevittem a két kávét, Tom már a tolószékében ült, cipőben, nadrágban.

A torna nem ment túl könnyen. Tom nagyon nyűgös volt. A masszázs, a gyógytorna és minden után sem volt képes ellazulni és koncentrálni. Ben, mikor látta, hogy robbanni tudnék, inkább elment ebédet venni.

- Ez most komoly?! Mi van veled? - kiabáltam rá.

- Nem tudom. Ma nem megy. - mondta az ölének.

- Tom. - guggoltam le elé. - Mi a baj? Segíteni szeretnék, de nem látok a fejedbe.

- Semmiség - fordította el a fejét.

- Itt leszek, ha meg akarod beszélni.

Felálltam, és kitoltam a nappaliba. Mikor ki akartam menni a konyhába, visszatartott.

- Miért? - kérdezte.

- Mit miért?

- Tegnap gondolkodási időt kértél. Aztán te is azt mondtad, hogy szeretsz. Mi változott?

- Mikor elmondtad mit érzel, azt hittem, csak fellángolás. A leveled szövege, Zawe, az érzéseitek. Féltem. De aztán a rémálom után, hogy esetleg elveszíthetlek, úgy gondoltam, nincs veszíteni valóm. Híres vagy. Szép nők forognak körülötted minden nap. Nem tudom, mi lesz ebből köztünk. De nem akarom elveszíteni annak a lehetőséget, hogy kipróbáljuk. Ki tudja? Lehet, hogy működni fog.

- Ritkán mondom ki, Leila. Nagyon ritkán. Neked kimondtam, és egy dologban biztos lehetsz. Nem múló érzelem. Nem játszani akarok veled. Elhiszed? - kérdezte, de közben olyan szemekkel nézett rám, akár egy imádni való kisfiú, aki valami csodában reménykedik éppen.

- Igen. Hiszek neked - mosolyogtam rá. Ott, akkor elszállt minden kétségem. Tudtam, hogy tényleg igazat mondott. - Szeretlek - adtam puszit az arcára.

- Én is téged.

Idilli pillanatunkat Ben szakította félbe, három gőzölgő pizzával. Ebéd után Tommal megpróbáltuk újra. Sokkal tovább nem jutottunk, de legalább elfáradt.

Lefektettem, aztán visszamentem Benhez a konyhába. Főztem teát és letettem az egyik csészét elé, a másikat a kezembe fogtam.

- Igaz, amit Diana mondott? - kérdezte.

- Mit mondott?

- Azt, hogy együtt vannak Tommal.

- Ez nem ilyen egyszerű.

- Mert?

- Egyrészt végre kezd jól lenni. Fizikailag is és lelkileg is. Félek, ha bármit elrontok, visszazuhan. Más részről én is megégettem magam párszor. Félek Zawe miatt.

- Ő már nem keverhet be.

- Gondolja?

- Ezer százalék. Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- Az exemmel a gimiben jöttünk össze. Ő volt az angol tanárom. Ki kezdett velem, én pedig bele mentem. Tartós lett, mert nagyon hosszú ideig voltunk együtt. Ki volt tűzve az esküvő. Mindent elintéztünk. Aztán egyik nap lejárt a műszakom de szólt a nőgyógyász, hogy szülő nőt hoznak, de császározni kell, segítsek. Megszületett a pici, az apa pedig a vőlegényem volt. Mi akkor voltunk együtt tizenhárom éve. A csajjal három éve voltak együtt.

- Az szép.

- Igen. Megtanultam, hogy nem szabad mindig mindent feltétel nélkül elhinni.

- Tomban megbízhat. Nem fogja átverni.

- Benne bízom. Zawetól félek.

- Nem kell. Szabad tudni, hogy mikor történt a dolog?

- Öt éve.

- Akkor az azt jelenti, hogy tizenhét évesen jött össze a tanárával?

- Igen.

- Azért az durva. Hány év volt önök közt?

- Tíz év.

- Az sok.

- Igen. Most már én is tudom.

Bennel még kicsit beszélgettünk, aztán elment, én pedig felkeltettem Tomot.

- Nem vagy éhes? - kérdeztem, mikor nagy durcásan engedte, hogy kiszedjem az ágyból.

- De igen.

- Mit ennél?

- Salátát.

Uzsonna és vacsora is saláta lett, de nem bántam. Az délután és az este további részében ki se másztam Tom karjaiból. Filmeztünk, beszélgettünk.

Megfogadtam Ben tanácsát, és elfogadtam, hogy szeretem és ő is engem. Tom pedig kényeztet engem. Simogatott, ami nekem elég volt akkor. Majdnem elaludtam a karjaiban.

Az arcomat kezdte simogatni, miközben én teljesen átadtam magam az érintése által kiváltott érzésnek. Imádom az érintését.