Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Újabb lejtő

Leila:

Az, hogy Tom végre érzi a lábát, nagyon jó hír. Ahogy masszíroztam a lábát, el is aludt.

Hagytam pihenni, én pedig visszamentem Benhez a konyhába.

- Jól megdolgoztatta. - mosolygott rám.

- De volt értelme. Érzi az érintésem az alsó lábszárán.

- Egyre jobban van. Hála magának.

- Ő is sokat tesz érte.

- De csak maga miatt.

- Gondolja?

- Ismerem Tomot. Csak azért küzd, mert maga azt kérte. Higgye el, ha nem maga lenne a gyógytornász, már nem lenne itt.

- Gondolja?

- Tudom.

Nagyon jól estek Ben szavai. Nagyon szeretem Tomot, és jó hallani, hogy miattam küzd. De jó lenne, ha maga miatt is tenné.

Ebédre pizzát sütöttem, amit a két fiú örömmel fogyasztott. Ben le sem vette a szemét kettőnkről, ami kicsit idegesített, de igyekeztem nem rá figyelni.

- Mit szólnál hozzá, ha ma délután elvinnénk hárman Bobbyt sétálni? - fordultam Tomhoz.

- Nem jó ötlet - hátrált idegesen.

- Tom. - az ölébe ültem, így nem tud majd menekülni. - Ki kell mozdulnod néha. Tél van. Jól felöltöztetlek, aztán sétálunk egyet. Négy óra után már sötét lesz.

- Leila. Mi lesz, ha felismernek?

- Akkor majd megoldjuk. Kérlek. A kedvemért. Iszunk forralt bort, eszünk sült gesztenyét.

- Nem jó ötlet.

- Ha eljössz velünk, visszaadom a telefonod.

- Ez zsarolás!

- Na. Légysziiiiiiii. Kérhetsz tőlem bármit cserébe. - ajánlottam fel. Ben csak kuncogott mögöttem.

- Bármit kérhetek?

- Igen - mondtam most már kevésbé határozottan. Tudtam, erre még rá fogok fázni, de nagyon.

Fél ötre értünk Emmához. Aki lehozta nekünk Bobbyt. Tom nagyon ideges volt. Rettentően félt.

- Hé. Nyugalom. Vigyázok rád. Rendben? - kérdeztem. Aggódva nézett rám, majd mikor bólintott, kivettem a kocsiból, és a székbe ültettem.

- Ti menjetek nyugodtan, mi még megbeszélnünk egy-két dolgot - mondta Ben, majd elindult befelé Emmával.

- Szerinted van valami köztük? - kérdezte Tom.

- Emma és Ben?

- Igen.

- Nem tudom. De most, hogy mondod, lehet.

- Ugye? Nagyon kettesben akartak lenni.

Bobby kicsit aggódva, nyüszögve szaglászta körbe Tomot, de végül leült elé és félénken csóválta a farkát.

- Semmi baj. Én vagyok kicsim. Gyere ide - mondta, aztán Bobby felugrott az ölébe. Ismét megszaglászta, de most már boldogan nyalogatta körbe.

- Jól van. Igen. Elhoztam apát - simogattam meg a kajla kutyus fejét. Nagyon boldog volt, hogy Tommal lehet. - Merre menjünk? - kérdeztem a boldog párost.

- Mindegy - mondta Tom, majd Bobby máris leugrott az ölégől, a póráz végét Tom kezébe adta, aztán el is indult egy adott irányba. Mi pedig követtük nevetve.

- Most akkor ki sétáltat kit? - kérdeztem mosolyogva.

- Azt hiszem ő minket - nevetett Tom is. Bobby tényleg jó hatással volt rá. Most nem volt feszült, ideges sem. Csak mosolyogva figyelte a kutyát.

Bobby egy kis eldugott parkba vezetett minket. A bejáratnál tudtunk venni forralt bort és gesztenyét, aztán mentünk tovább. Szerencsére senki nem volt a parkban. Egyedül voltunk.

Egy idő után kezdtem fázni. Tomot jó alaposan bebugyoláltam két takaróba, sapka, sál, kabát és kesztyű, de rajtam csak kabát volt.

- Szerintem lassan induljunk - mondtam vacogva.

- Fázol? Gyere, itt az egyik takaró. Meg ne fáz - nyújtotta felém a plédet.

- Nem. Te könnyebben megfázol, mint én - mondtam, közben visszatettem rá a plédet.

Elég hamar visszaértünk Emmához, aki látva mennyire reszketek, meghívott minket vacsorázni. Tomnak nem volt könnyű a magas küszöbök miatt, de Ben megoldotta.

- Ti mióta vagytok együtt? - tette fel a kérdés Tom.

A párosnak torkán akadt a bor. Köhögve igyekeztek leplezni zavarukat.

- Honnan tudod? - kérdezte Emma zavartan.

- Mikor elmentünk Bobbyval, túl feltűnően akartatok kettesben maradni.

- Jogos - mondta Ben a tányérjának. - Nem rég óta. A második kísérleted után haza vittem anyukádat. Emma is oda jött és együtt próbáltuk rávenni, hogy pihenjen. Utánna pedig beszélgettünk, és minden jött magától.

- Anya már tudja?

- Nem - válaszolta Emma. - Most te vagy a fontosabb. Nagyon aggódik érted. Majd karácsonykor szeretnénk neki elmondani.

- Értem - hajtotta le a fejét Tom. Tudtam miért.

Úgy döntöttem, Bobbyt haza visszük. Most Tomnak jobb, ha vele van. Jaj, Emma! Bárcsak ne szólaltál volna meg.