Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Kellemetlen kérdések

Leila:

Emma elég hamar elment. Tajtékzott a dühtől. Tom a szobájában volt. Gondoltam, nem zavarom, őt is felzaklatta a találkozás. Nem kellett volna engednem. Még nem állt készen.

Megakartam kérdezni, hogy mi legyen a kaja, ezért elindultam a szobája felé. Félúton jártam, mikor hatalmas csattanás hatolt a lakás csendjébe. Rohantam Tomhoz. Ahogy megnyitottam, a földön feküdt.

- Mit szeretett volna? - gugoltam le mellé.

- Le akartam feküdni - nézett maga elé.

- Rendben. Akkor felsegítem az ágyra. Engedi?

- Nincs más választásom.

Felemeltem és az ágyra fektettem. Betakartam, aztán a keze ügyébe adtam a távirányítót.

- Mit enne ebédre? - kérdeztem.

- Pizzát szeretnék.

- Milyet?

- Nem tudom. Mindegy.

- Rendben. Mit szólna hozzá, ha vennék egy öt sajtos pizzát, meg mondjuk egy sonka, gomba, kukoricásat és elfeleznénk?

- Jól hangzik - nézett rám félénken. - Köszönöm, hogy nem kérdez.

- Pihenjen. Leadom a rendelést, aztán kicserélem a kötést.

Kimentem, majd gyorsan megrendeltem az ebédünket, plussz rendeltem levest és némi főételt is vacsorára.

- Kész is. Nézzük azokat a csuklókat. - ültem le az ágy szélére.

Tom elfordította a fejét, oda se nézett, miközben én leszedtem a kötést. Lefertőtlenítettem, majd újra bekötöttem.

- Marad nyoma?

- Igen. Biztos, hogy látszódni fog, és eléggé mélyre is vágott. Remélem, nem készül zenei pályára.

- Miért?

- Mert valószínűleg nem fog tudni gitározni egy darabig.

- Hogyhogy?

- Elvágta az egyik izom szalagot. Rendbe fog jönni, de ehhez én fogok kelleni.

- Maga ezt élvezi. Ugye?

- Ennyire látszik?

- Hány filmemet látta?

- Az az én titkom.

- Kérem. Úgyse tudok hova menekülni. Mekkora rajongom?

- Az egyik legnagyobb - hajtottam le a fejem.

- Tényleg?

- New Yorkig mentem maga után - mondtam, még mindig a padlónak.

Szerencsémre megjött az ebéd, így gyorsan kislisszoltam a konyhába. Tányérra tettem a pizzákat, vettem elő majonézt és ketchupot, aztán visszamentem. Remélem elfelejtette az előbbit. Nagyon remélem.

Ahogy benyitottam, ment a tv. A híradóban Zawe eljegyzése volt a fő téma. Tom szemében fájdalmat láttam, így inkább a távirányítóért nyúltam.

- Szerintem ezt most hagyjuk. Itt az ebéd - kapcsoltam le a tv-t.

Tom szomorú szemeiben fájdalmat láttam. Nem firtattuk tovább a dolgot, megebédeltünk, míg én elmosogattam, addig felhívtam Dianat, beszéljen Tommal.

A mosogatás végeztével visszamentem Tomhoz. A kezében tartotta a telefonom.

- Ez én vagyok - mutatta felém a Lokit ábrázoló hátlapomat.

- Nem mondja - jegyeztem meg szarkasztikusan.

- Na jó. Avason be! Mekkora rajongom?- húzta fel a szemöldökét.

- Várjon itt.

Elszaladtam a szobámba, majd elővettem a legféltettebb kincsem. Bementem hozzá és kiborítottam a lábára a kincses ládikámat. A dobozból autogramok és egyéb marvel relikviák kerültek elő.

- Van egy filce? - kérdezte.

- Van - mondtam, majd behoztam egy fekete filcet.

Ő felvette az egyik Lokis figurát és aláírta a dobozt. Majd átadta.

- Köszönöm - néztem rá hálásan. Eszméletlen boldog voltam.

A figurát a vitrinembe tettem, és összeszedtem a masszázs cuccaimat. Amikkel bementem Tomhoz. Segített összeszedni a kincseimet, amiket visszavittem a szobámba.

- Mit akar?! - nézett rám, mikor kitakartam, és lehúztam a nadrágját.

- Megmasszírozom a lábát. Serkenten az izmait, hogy a lába ne sorvadjon el, és elbírja a súlyát.

- Miért most? - nézett rám ijedten.

- Nyugalom. Nem fogom bántani. Ok? Csak masszírozom, és szigorúan a boxere vonaláig megyek. Így jó?

- Rendben.

A két karján támaszkodott meg, úgy figyelte minden mozdulatom. Mikor fél óra elteltével rájött, hogy nem akarok rosszat, elengedte magát, és a szemét is becsukta. Újabb fél óra múlva egyenletesen szuszogott. Letöröltem a lábairól az olajat, betakartam, és kiosontam a szobából.

Félóránként néztem rá, de szépen aludt. Négy órakor úgy gondoltam, hogy felébresztem, megpróbálom rávenni a fürdésre. Megvesztegetem egy sütivel.

Tányérra tettem egy dobos torta szeletet, aztán bementem a szobába.

- Tom - ráztam meg óvatosan a vállát. - Ébresztő, hoztam sütit.

Komásan nézett rám, majd ahogy felébredt, rájött, hogy hol is van, és mit keres velem.

- Süti? - nézett rám mosolyogva.

- De van egy feltételem. Bízik bennem?

- Valami rossz dolgot akar ugye?

- Nem. Azt szeretném, ha engedné, hogy megfürdessem.

- Mi van?

- Szeretném, ha engedné, hogy megfürdessem.

- Nem! Ki van zárva!

- Hívjak inkább egy férfi ápolót, aki megfürdeti?

- Nem. Nem akarom, hogy más is lásson.

- Akkor nekem kell engednie.

- Magának az az élet célja, hogy engem hozzon minél kellemetlenebb helyzetbe?

- Eszemben sincs. De mesélje már el nekem, hogy mégis ezt a részét hogyan képzelte el?

- Ebbe nem gondoltam bele - hajtotta le fejét.