Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Vissza a normális életbe

Leila:

Tom nagyon jó ápoló volt. Ha bármi kellett, ugrott és hozta. Szegényt nagyon kihasználtam, de jót tett neki. Szépen erősödtek az izmai. A lába egyre többet bírt.

Bennel együtt kezdtek edzeni, ezzel is sarkallva egymást a jobb teljesítményre. Jót tett mind a kettőnek.

Diana és én kibékültünk, bár olyan jó kapcsolatban, mint előtte, nem leszünk. Lelkesen vetette bele magát az esküvő szervezésbe. Ez az én figyelmemet is elterelte, így bele mentem.

Tom díjátadója egyre közeledett. Nagyon aggódtam. Mellette akartam lenni, de így? Mit vegyek fel? Ezekhez a rögzítőkhöz nem illik semmi. Szó szerint. Ettől lenne hangos a sajtó: Tom Hiddleston kísérője tornacipőben ......stb. Nem akarom leégetni. Legjobb lesz, ha Emma megy vele, vagy Sarah.

- Mit veszel fel? - kérdezte Tom egyik este.

- Hova?

- Hát a díjátadóra.

- Arra gondoltam, hogy a testvéreid elkísérnek.

- Nem akarsz velem jönni?

- Hogy? Csak sportcipőben és mankóval tudok közlekedni, hátráltatnálak. Meg hogy néznék ki? Te elegánsan, én meg így - mutatott végig magán.

- Szeretném, ha mellettem lennél. Felőlem jöhetsz melegítőben, sportcipőben vagy amiben akarsz. Csak TE gyere velem.

- Rendben - bújtam hozzá szorosan. - Végre - helyezkedtem el kényelmesen a mellkasán.

- Mi az?

- Nem fáj. Kényelmesen hozzád tudok bújni. Az elmúlt öt hétben ez nem ment. Most már igen - mosolyogtam rá, és megcsókoltam.

- Biztos jó így?

- Igen.

- Akkor jó.

Tom simogatta a hátam, míg én lassan elaludtam szívverése lágy ritmusára.

Reggel ugyan ebben a helyzetben keltem. Legördültem róla, mire kaptam egy rosszalló morgást.

- Bocs - simogattam meg a karját. - Muszáj mosdóba mennem.

Mire visszabotorkáltam, Tom ismét egyenletesen szuszogott. Néztem egy darabig, aztán kimentem a konyhába.

- Diana! - lepődtem meg.

- Szia. Tom mondta, hogy ma reggel Emmának ultrahang vizsgálatra kell mennie, Ben is elkíséri, ezért kell segítség a reggelinél. Gondoltam beugrom. Emmáék húsz perce mentek el.

- Értem. Akkor ezért van ilyen csend.

- Igen. De gyere, ne erőltesd a lábad. - segített a fotelhez.

- Köszönöm - mosolyogtam rá.

- Tessék. Ez a tiéd. - nyújtott át egy dobozt.

- Mi ez?

- Nézd meg. Tom rendelte, tegnap lett kész.

Kibontottam a dobozt, amiben egy csodálatos estélyi ruha volt. Csipke ujjal, és hosszú szoknya résszel, amiben nem látni, hogy milyen cipő van rajtam. Istenem, ez a pasi csúcs.

- Tudsz róla, hogy a te fiad a világ legtökéletesebb pasija? - mosolyogtam Dianara.

- Most már tudom - mosolygott ő is rám.

- Miről beszélget életem két legfontosabb nője? - lépett ki Tom álmosan a szobából.

- A világ legtökéletesebb pasijáról - mosolyogtam rá.

- No csak. Ismerem? - kérdezte kajánul.

- Nem hiszem. - húztam el a számat. Megcsókolt, aztán óvatosan csikizni kezdett. - Neeeeee - sikítoztam nevetve.

Reggeli után felpróbáltam a ruhát. Nagyon jól állt.

- Köszönöm - mosolyogtam Tomra meghatottan.

- Örülök, hogy tetszik - ölelt át, és megpuszilta a homlokom.

A díjátadó napja hamar eljött. Gyomorideggel szálltam be Tom mellé az autóba. Csak mankóval tudok menni, balról pedig Tom támogat. Remélem nem száll ránk a sajtó.

A helyszínen gyorsan bejutottunk. A riportereket a biztonságiak távol tartották tőlünk, így nem volt gond, de a vakuk villogtak rendesen.

Zawe és Charlie távolabb kaptak helyet, ezek szerint őket is jelölték. Tommal elfoglaltuk a helyünket, és vártunk.

- Izgulsz? - kérdeztem.

- Kellene? - mosolygott rám. - Nem biztos, hogy én kapom a díjat.

- Ezt te hogy tudod ilyen nyugodtan kezelni. Én nagyon ideges vagyok már most.

- Látom. Nyugalom. Ez csak egy díj. Ha megkapom, nagyon fogok örülni, de a többi jelölt is megérdemli.

- Azt szeretném, hogy te kapd - bújtam hozzá.

- Nekem ez bőven elég - puszilt a hajamba.

Mosolyogva figyeltük a nyitó beszédet, a díjak kiosztását, aztán jött az a rész, ahol Tomot is jelölték.

- A legjobb prózai férfi színész díjat kapja....... nem más......... mint TOM HIDDLESTON! 

- Gratulálok - adtam neki egy csókot, aztán mosolyogva ment átvenni a díjat.

Nagyon büszke voltam rá. Kicsit lassan ugyan, de felment a színpadra és átvette a díjat. A beszédére nem is figyeltem, csak a boldog mosolyára. Mióta ismerem, nagyon ritkán láttam ennyire felhőtlenül boldognak. Vele örültem én is.

Az átadó után igyekeztünk eljutni a kocsiig, de sajnos az újságírók nem nagyon hagyták.

- Mr. Hiddleston! Ki a hölgy Önnel? Örül a díjnak?

- Kérem! Látják, hogy megsérült. Másfél hónapja balesete volt, eltört a lába. Had szálljon be a kocsiba, utána válaszolok.

Utat engedtek nekünk, Tom pedig segített beszállni.

- Csak ügyesen - mosolyogtam rá.

- Mindjárt jövök.- azzal felegyenesedett, és elment válaszolni a kérdésekre. Látszott, hogy boldog. Ez az ő világa. Visszatért a normális életébe. Eljutottunk eddig is.