Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Vihar a tengerben

Leila:

- Nektek is sietnetek kell - mutatott ránk mosolyogva Diana. - Emma a legkisebb, mégis tőle lesz az első unokám.

- Anya figyelj, ez bonyolult - kezdte Tom terelni a témát, mert észre vette, nekem nem kellemes a téma. A gyomrom összeugrott, és el akartam tűni. Bárcsak megnyílna a föld alattam.

- Mi ebben a bonyolult? Összeházasodtok, és kész. Aztán jönnek az unokák.

- Ő még nem tudja?! - kérdezte felháborodva anya.

- Mit nem tudok? - nézett ránk kérdőn Diana.

- Leilának nem lehet gyerek - modta Tom, közben megszorította a remegő kezem.

- Tessék?! - pattant fel Diana a székről olyan lendülettel, hogy felborult.- Ezt mégis mikor akartátok elmondani?!

- Azt gondoltam, ez nem lehet gond! - emelte fel a hangját Tom is. - Szeretjük egymást, és megoldjuk. Rengeteg lehetőségünk van.

- Na azt már nem - kiáltott ránk Diana. - Nem gondolod komolyan, hogy a te hírneveddel majd örökbefogadtok?! Ezt gondold át kisfiam!

Nem bírtam tovább, és elrohantam. Még hallottam, hogy Tom utánam kiált, de nem érdekelt. Futni akartam, menekülni. Pont ezt nem akartam. Diana régi módi, nem értette meg ő sem, nem tudják milyen, mikor emberszámba sem veszik.

Nem figyelhettem, mert a gondolataimból éles dudaszó és fékcsikorgás szakított ki, aztán elnyelt a sötétség.

Tom:

Amikor Leila felugrott mellőlem, utána akartam kapni, de nem voltam elég gyors. Utána akartam futni, de nem ment. Képtelen voltam megmozdulni.

- Anya! Ezt most miért kellett?! - kiabáltam vele.

- Mit?! Hogy megkérlek, hogy gondolt át?!

- Eddig kedvelted. Ez nem változtat semmin! Szeretem, és el fogom venni!

- Nem gondolod, hogy hagyom?!

- De igen. Hagyni fogod!

- Ben, segítenél megkeresni?

- Persze. Kicsim, haza tudsz menni egyedül? - fordult Emma felé.

- Majd mi elvisszük - álltak fel Leila szülei is.

- Köszönöm - mondta Ben, azzal elkezdett szedelődzködni.

- Te, anya, légyszives gondolkozz el egy kicsit. Gondold végig, hogy min mentünk keresztül. Tényleg most akarod elrontani a kapcsolatunkat? Mert én nem hagyom, hogy közénk állj.

Azzal elindultunk az udvarra.

- Hívjatok, ha megvan, és mi is jelentkezünk, ha hozzánk ment - mondta Leila édesanyja, mikor kiértünk a kocsikhoz.

- Persze - bólintottam.

Bennel elindultunk az utcában, aztán szirénákat hallottunk meg a közelben.

- Ugye nem?! - néztem Benre, akin láttam, hogy ugyan úgy megrémült, ahogy én.

Totál gázzal indultunk a hangok irányába. Legnagyobb félelmem vált valóra, mikor megláttam Leila testét az aszfalton. Falfehér volt és eszméletlen. A szívverésem is megállt, mikor megláttam.

- Nem mehetnek közelebb - lépett elénk egy rendőr.

- A vőlegénye vagyok - mondtam.

Utat engedtek nekünk. Ahogy közelebb mentem, egyre jobban kétségbe estem. A feje vérzett, a karja és a lába feldagadt.

- Uram? - valaki a vállamra tette a kezét, így elfordultam tőle.

- Tessék - mondtam kábán. Nem tudtam másra gondolni, csak rá.

- Ön a vőlegénye? - csak bólintani tudtam. - Hogy hívják a hölgyet?

- Leila, dr. Leila Winters.

- Dr.?

- Igen. Baleseti sebész.

- Melyik kórházban?

- Most éppen nem dolgozik.

- Van valamilyen allergiája?

- Nem tudok róla.

- Velünk jön? - mutatott a mentőre. Bólintottam.

- Ben! Itt a telefonom, légyszi hívj fel mindenkit, hogy mi történt.

- Persze. Pár perc és megyek utánad.

Beszálltam a mentőbe, és le sem vettem a szemem Leiláról. Egyenletesen csipogott a gép, de annyira fehér volt, hogy azt hittem, már nem él. Mellkasa egyenletes mozgása tudatta velem, hogy tévedek.

Gyorsan elértük azt a kórházat, ahol engem is kezeltek, és szerencsére az én orvosom vette kezei közé.

- Vigyázunk rá - mondta, azzal elrohant vele.

A váróban ültem le, ahol nem sokára Ben is csatlakozott hozzám.

- Mindenkit felhívtam, jönnek ide. - nyújtotta felém a telefont.

- Köszönöm.

- Hogy van?

- Nem tudom. Most vizsgálják.

- Nem lesz gond. Erős lány.

- Ma még nem is mondtam neki, hogy szeretem.

- Hidd el, tudja.

- Mr. Hiddleston - lépett hozzánk az orvosom.

- Doktor úr! Hogy van? - álltam fel gyorsan.

- Nos eltörött a karja, a combcsontja és néhány bordája. Ezeket a sérüléseket elláttuk, ezeket nem kell műteni.

- De?

- De a feje más tészta. Komolyan beverte és megsérült a szeme is. Nem sokára beér a szemész, megnézi, aztán meglátjuk.

- Megvakulhat?

- Nem biztos. Legyenek türelemmel.

- Láthatom?

- Most még nem. Előkészítjük, hátha műteni kell, és ha a szemész azt mondja, hogy nem, akkor kap egy szobát, és akkor bemehetnek hozzá.

- Köszönöm.

- Szólok, ha van fejlemény - mondta, aztán távozott.

Tíz perc múlva megjöttek a többiek is.

- Tom! Hol van? Mi történt? - kérdezte Leila édesanyja.

- Elütötte egy autó. Eltörött a lába, a keze és pár bordája. Sajnos a feje is megsérült, és lehet, hogy a szemét műteni kell. Most várják a szemészt, hogy mit mond.

- Mikor láthatjuk?

- Amint a szemész végzett.