Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Újabb kisérlet

Leila:

A sajtótájékoztatót egy hotel konferencia termében tartották. Nem is értem Ben ezt hogy tudta megszervezni. London és egész Anglia próbál talpra állni a járvány után, a színházak most nyitnak újra, ő meg lazán megszervez egy ilyet.

- Adjak egy nyugtatót? - kérdeztem, mert Tom lassan szó szerint véresre vakarta a kézfejét.

- Nem. Jól vagyok.

- Látom. Kérem - nyúltam a kezéért.

Mikor megfogtam, éreztem ahogy remeg, eszméletlen feszült volt. A recepcióstól kértem egy szobát, ahova bementem vele.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte.

- Ellazítalak. Ha így folytatod, vagy szívrohamot kapsz, vagy neki állsz veszekedni a riporterekkel. Egyik se lenne túl jó.

- Túl jól kiismertél.

- Az baj? - néztem rá kérdőn, miközben átraktam az ágyra. Farmerben és hosszú pólóban elég nehéz volt masszírozni, de a célnak megfelelt. - Jobb?

- Azt hiszem igen. Nem vagyok olyan feszült.

- Az jó. Mehetünk?

- Ott leszel ugye? - nézett rám aggódva.

- El sem mozdulok mellőled - mosolyogtam rá.

Ahogy beléptünk a terembe mindenhol riporterek, vakuk. Mindegyik elsőnek akarta lekapni, ahogy a tolószékben ül. Egyből visszatért a feszültség.

Zawe az asztal másik szélén ült, és olyan fölényesen nézett ránk, mintha maga a királynő lenne. A szeméből csak úgy sütött, hogy na tessék, én megmondtam. Az a gőg, amivel végigmért minket, valami elképesztő volt.

Szerencsére az asztal, ahol ültünk, le volt takarva jó hosszú terítővel, így nem látszódott, hogy a combját masszíroztam.

- Jó napot - köszönt. - Köszönöm, hogy ennyien eljöttek.

- Mr. Hiddleston! Miért bujkált? Miért hazudtolta meg a családja Zawe állításait?

- Az orvosom ajánlotta, hogy utazzak el, csak később tudtam meg, hogy kvázi köröznek. Zawe állításai pedig nem feleltek meg a valóságnak. Valóban most ebben ülök - mutatott a tolószékre. - de ez csak ideiglenes. A gyógytornászom és az orvosom szerint pár hónap múlva talpra állok.

- Lehet tudni, hogy mi történt?

- Rosszul rögzítették a hevederem, és kikapcsolódott, én pedig hat métert zuhantam.

- Miért szakítottak Zaweval?

- Közös megegyezés volt. Igaz? - fordult felé.

Zawe teljesen padlón volt. Nem gondolta szerintem, hogy Tom elmondja az igazat. Felpattant és kirohant a teremből.

Tomnak még feltettek pár kérdést, aztán mindenki szétszéledt. Mi is összeszedtük a holmijainkat, aztán elindultunk kifelé.

- Tom! Beszélhetnénk? - jött oda hozzánk Zawe.

- Persze - mondta, majd kicsit odébb mentek.

- Hogy ment? - állt meg mellettem Ben.

- Jól. Ügyes volt - mondtam, de végig őket néztem. Nagyon rossz előérzetem volt.

- Ne aggódjon. Nem békülnek ki.

- Én is attól félek.

- Miért?

- Tom szereti még ezek után is. Nézze meg hogy néz rá. Ha most Zawe visszautasítja, akkor nagy problémáim lesznek.

- Gondolja?

- Ben! Alig egy hónapja kapartam fel egy öngyilkossági kísérlet után. Maga szerint van annyira jól, hogy egy újabb visszautasítás után nem próbálja meg mégegyszer?

- Igaza van. Annyira nincs jól.

Aggódva figyeltük a jelentet, ahogy Zawe elviharzik az épületből. Tom meg sem mozdult. Előkotortam a táskámból a pulcsit, a sapkát és a napszemüveget, aztán közelebb mentem. Igazam volt. Zawe tönkre tett mindent.

- Induljunk? - kérdeztem, miközben felé nyújtottam a holmikat.

Hálásan nézett rám, felvett mindent, aztán elindultunk a kocsihoz. Szerencsére mindenki szétszéledt, így nem látták melyik kocsiba szállunk be, és nem is követtek minket. Mázli.

Az út nagyon csendesen telet. A rádióban hallgattuk a híreket, ahol Tom volt a szenzáció. Inkább kikapcsoltuk. Bennel aggódva néztünk Tomra felváltva. Aggódtunk érte.

A házban egyből a szobájába ment, nem mertem egyedül hagyni egy percre sem.

- Bejöhetek? - léptem be.

- Egyedül szeretnék lenni. - mordult rám.

- Amint befektettelek az ágyba, és ellenőriztem, hogy nincs-e nálad semmi éles, és a gyógyszereidet is kivittem.

- Ahogy gondolod. Csak siess.

Nem volt semmi vágó eszköz és a gyógyszereit is eltettem.

- Mostmár egyedül lehetsz. - mondtam, majd kimentem a szobából.

- Meddig várjak? - kérdezzem Bent, mikor már egy órája egyedül hagytam.

- Kihozott mindent?

- Elvileg igen.

- Megnézzem? - nézett rám mosolyogva.

- Megtenné?

- Persze.

Felállt és bement hozzá. Pár perc múlva kijött egy üres gyógyszeres dobozzal.

- Ezt miért hagyta ott? - mutatja fel a dobozt.

- Ezt nem én hagytam ott. Ez tele volt.

- Basszus!

- Hívjon mentőt, én megnézem.

Azonnal rohantam a szobába. Ha meghal én kitekerem a nyakát. Ellenőriztem a pulzusát, szerencsére még nem állt le a szíve. Ez jó jel.

De hol a bánatba dughatta el a gyógyszert? Mindent átnéztem. .......... Nem. A matrac alatt nem kutattam. Én hülye! De legalább tudom, hogy hova tűnt. Azt hittem itt hagytam Londonban. Hát nem. Sokkal körültekintőbbnek kell lennem.

Szerencsére a mentő hamar megérkezett, így bő huszonöt perc múlva már a kórházban voltunk, ahol már mosták is ki a gyomrát. Nagyon remélem, hogy megússza. Ha nem, én megölöm.