Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Tervezgetések és kivitelezésük

Leila:

Miután haza mentünk a kórházból, kicsit magamba zuhantam. A dokim elmondta, hogy igazából van rá esély, hogy teherbe essek, csak nem megy olyan könnyen. Nehezen, de lehetséges. Nem tudni, hogy mit nézett el az előző orvosom, de azért durva.

Egy pici élet és én nem vigyáztam rá. Tom pedig ennek ellenére még haza hozott. Biztos, csak aggódik. Nem akarja, hogy most egyedül legyek.

Este nem akartam hozzá bújni. Inkább kifeküdtem az ágy szélére és úgy akartam aludni, de Tom át akart ölelni, amit nem hagytam. Végül feladta, de a következő estéken is próbálkozott. Minden este elhúzódtam. Nem akartam, hogy hozzám érjen.

- Szia - lépett be a szobába Emma.

- Szia.

- A fiúk elmentek inni. Mit szólnál hozzá, ha egy kicsit tervezgetjük az esküvőtöket? Anya vacsorát készít, mi addig tervezgethetnénk.

- Nem biztos, hogy lesz esküvő - hajtottam le a fejem.

- Ezt mégis miből gondolod?

- Nem tudom. Csak....... csak.........

- Tom mondott valamit?

- Nem.... csak...... Emma! Megöltem a babánkat. Nem vigyáztam rá - borultam zokogva a nyakába.

- Ssssssss. Erről nem te tehetsz. Hallod?! Nem a te hibád volt. Ezt mindannyian tudjuk - simogatta a hátam közben. - Bárkivel előfordulhatott volna. Velem is megtörténhetett volna. Bármikor.

- Félek, hogy nem jön össze újra. Mi lesz, ha nem esem teherbe újra, vagy megint elveszítem?

- Nem lesz semmi baj. Majd vigyáztok. Vagy beszélj a bátyámmal. Mond el neki, hogy mit érzel, mitől félsz, és akkor meg tudtok egyezni valamiben. De ne emészd magad olyan dolgokon, amik nem is biztosak. A tesóm szeret téged. Ezt soha ne felejtsd el. - mosolygott rám.

- Tudom.

- Akkor?! Esküvő?

- Jó legyen - nevettem el magam gyerekes lelkesedésén.

Néhány óra múlva Diana is csatlakozott hozzánk, és így hárman tervezgettünk. Estére már azt sem tudtam, hogy pontosan miben maradtunk, ugyanis mindent megbeszélnünk, aztán átterveztünk, és most azt se tudom, hogy nyáron, vagy tavasszal esetleg ősszel lesz, rózsa lesz, vagy nem tudom milyen virág, és a menüt is négyszer megkevertük. Szerencsére Emma mindent felírt egy kis füzetben, úgyhogy talán ott meglesz a végleges verzió mindenben.

Az Emmával való beszélgetés után kicsit jobb kedvem lett. Már nem látom olyan reménytelennek az életet. Szegény Tom. Mennyi hangulat ingadozásom visel el. Annyi mindent tesz értem, én meg nem bízom benne. Meg sem érdemlem.

Tom:

Bennel kicsit eljöttünk kikapcsolódni, hogy a lányok tudjanak beszélgetni. Remélem Leilanak jót fog tenni a dolog.

- Hogy vagytok? - törte meg a csendet Ben, mikor kiszálltunk a taxiból.

- Nem tudom - vallottam be.

Bementünk a kedvenc bárunkba és kerestünk egy nyugis helyet.

- Komolyan kérdezem. Emmával azon gondolkodtunk, hogy ha a következő kontrollon leveszik a rögzítőket, akkor utána Leila már stabilabban tud járni, és akkor mi is haza költözhetnénk.

- Ez jó ötlet, de nem akarunk kirúgni titeket. Addig maradtok, amíg akartok.

- Tudjuk. Csak nekünk is és nektek is kell magánélet.

- Mostanában nem tudom, hogy tényleg kell-e.

- Hogyhogy?

- Leila nem engedi, hogy hozzáérjek. Mióta haza hoztuk, az ágy szélén alszik, és ha hozzáakarok érni, elhúzódik.

- Próbáltál vele beszélni erről?

- Nem. Időt akarok hagyni neki, hogy feldolgozza a dolgot.

- De neked is és neki is szüksége van arra, hogy megbeszéljétek. Szerintem jót tenne.

- Lehet. Ma este megpróbálom szoba hozni.

- Ez jó ötlet.

- Na és te és Emma?

- Mi jól vagyunk - nézte zavartan barátom a poharát.

- Na akkor ezt egy kicsit bővebben. Nem is volt időnk elbeszélgetni erről. Valami mindig közbe jött.

- Mire vagy kiváncsi?

- Mondjuk mindenre. Hogy kezdődött? Mikor vagy valami?!

- Mikor baleset ért, Diana felhívott, hogy mi történt veled és hogy utazzak el Atlantába, mert ő nem tud most utazni. Emmával mentünk ketten. Akkor kezdtünk beszélgetni. Aztán haza hoztunk téged és minden nap találkoztunk a kórházban. Én vittem haza néhányszor. Sokat beszélgettünk, aztán. Jött az a nap, mikor másodjára próbálkoztál. Emmát is nagyon megviselte, de mindenki rád és anyukátokra figyelt. Miután Dianat haza vittük, Emma megkért, hogy maradjak vele. Elaludt a karjaimban, másnap ebédelni hívtam, aztán kialakult a dolog.

- Szereted?

- Igen - nézett komolyan a szemembe.

- Akkor jó. Tedd boldoggá. Rendben?

- Rendben. Ezt megígérhetem.

Még beszélgettünk pár órát, aztán taxit hívtunk és haza mentünk. Biztosak voltunk benne, hogy a csajok már alszanak.