Szerelemben és háborúban ...............(Tom Hiddleston ff) Befejetett

Tenyleg igaz?

Leila:

Haza érve első dolgom volt felhívni Dianat, hogy minden rendben van-e. Beszéltem Tommal is, aztán bekevertem a palacsinta tésztát. Majd elmentem fürdeni. Lezuhanyoztam, felfrissítettem magam, aztán gyorsan kisütöttem a palacsintákat, összepakoltam pár cuccot, aztán visszamentem a kórházba.

- Jó napot! Szia - léptem be a szobába.

- Szia - köszönt Tom.

- Parancsolj - vettem elő a palacsintákat, mire felcsillant a szeme.

- Leila! Kijönne velem? - lépett mellém Diana.

- Persze.

Tom ölébe tettem egy konyharuhát, adtam neki villát, aztán kimentem.

- Baj van? - kérdeztem, mert a folyosón Diana és Ben várt mosolyogva.

- Mi van maga és a fiam között?

- Semmi - sütöttem le a szemem.

- Biztos benne? - nézett rám mosolyogva.

- Nem értem. Miről vám szó?

- Akkor tisztázzuk. Mióta maga a fiam közelében van, teljesen megváltozott. Boldogabb. Mielőtt volt a sajtótájékoztató, addig Tom minden nap boldogan mesélte, hogy mi mindent csináltak a nap. Most is csak maga tudta felvidítani. Én tehettem bármit.

- Ez nem igaz. Magának is őrült.

- De nem úgy, mint Önnek. Higgyen nekem. A fiamnak fontos.

- Akkor miért akart Zaweval kibékülni?

- Legyen türelmes. Ismerem a fiam. Szereti magát. Már csak neki kell rájönnie, hogy mit is érez.

- Szerintem téved. Visszamegyek hozzá. Nyugodtan menjenek haza pihenni.

Elköszöntek Tomtól, Diana valamit súgott neki, aztán haza mentek.

- Jól vagy? - hallottam meg a hangját.

- Persze. Csak elgondolkodtam. Mit csináljunk?

- Nem tudom. A híradóban még mindig én vagyok a hír.

- Akkor nézzünk filmet - mondtam, és elővettem a laptopomat.

- Mit nézzünk?

- Válassz te. Ezek vannak - mutattam neki a film listámat.

- Thor?

- Biztos?

- Kiváncsi vagyok, hogy ezt is úgy élvezed-e, mint a harmadik részt.

- Gonosz - csaptam vállba.

- Au - dörzsölte meg játékosan. - Szadista.

- Lekapcsolom a villanyt, aztán nézhetjük.

Megtettem, majd leültem mellé a székre és elindítottam. Persze ezt is végig izgultam. Tom tekintetét végig magamon éreztem. Minden reakciómat figyelte.

A film végére már aludt is. Kikapcsoltam a gépet, aztán csak őt néztem ahogy alszik. A füle mögé simítottam egy kósza hajszálat, amire kicsit megmozdult, de aludt tovább. Csak mosolyogni tudtam rajta. Nagyon aranyos, mikor alszik.

Tom:

Amikor felébredtem a kórházban, az első, akit megláttam, Leila volt. Kisírt szemeiben boldogság csillogott, mikor meglátott. Bár szégyelltem magam, de ahogy a szemeibe néztem, boldog voltam, hogy ezeket a szemeket láthatom.

A doki szerint minden rendben, holnap haza mehetek. Remélem Leilaval.

- Jaj Kicsim - borult Anya a nyakamba.

- Szia Anya- simogattam meg a hátát.

- Ilyet mégegyszer ne csinálj! Kérsz valamit? Tea, süti, csoki?

- Palacsinta? - néztem Leilára.

- Jó. Haza megyek, sütök párat, aztán behozom. Akkor Önök haza tudnak menni aludni kicsit.

- Köszönöm Leila - néztem rá.

- Semmiség.- mondta, aztán elment.

- Fiatalok - mosolygott Anya.

- Mire gondolsz? - kérdeztem.

- Kicsim. Mi van köztetek?

- Semmi. Barátok vagyunk.

- Tom!

- Anya. Tényleg. Én még szeretem Zawet.

- Biztos vagy benne?

- Nem tudom - vallottam be.

- Gondold végig mit érzel. Szerintem már tudod.

Anya és Ben kimentek kávézni, én pedig a gondolataimba merültem. Valóban örültem, mikor először Leilát láttam meg. Ő itt van velem amióta magam alatt vagyok. Mindig mellettem volt. Soha nem hibáztatott, nem kiabált. Mindent az én tempómban csináltunk.

Nem tudom, mit érzek iránta.

Anya és Ben olyan fél óra múlva visszajöttek. Szerintem kibeszélték a magánéletemet. Nem baj, mert úgyis én döntők.

Olyan másfél óra múlva ért vissza Leila. Nagyon örültem neki. Főleg, mikor elővette a palacsintákat. Pont úgy kaptam, ahogy szeretem.

Anyu kihívta, valamit meg akart vele beszélni. Remélem nem azt, amit velem is. Nagyon remélem. Míg ők beszélgettek, én megettem a palacsintát. Fenomenális kaja. Leila csokis palacsintája. Világbajnok étel.

Mikor visszajöttek, Anyáék elköszöntek. Leila annyira el volt merülve a gondolataival, hogy észre se vette, hogy elmentek.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Persze. Csak elgondolkodtam. Mit csináljunk?

- Nem tudom. A híradóban még mindig én vagyok a hír.

- Akkor nézzünk filmet - mondta, és elővette a laptopját.

- Mit nézzünk?

- Válassz te. Ezek vannak - mutatta a film listáját.

- Thor?

- Biztos?

- Kiváncsi vagyok, hogy ezt is úgy élvezed-e, mint a harmadik részt.

- Gonosz - csapott vállba.

- Au - dörzsöltem meg játékosan. - Szadista.

- Lekapcsolom a villanyt, aztán nézhetjük.

A film nem érdekelt. Csak őt néztem. Ahogy az első vicces jelenetnél felnevetett, olyan dolog történt, ami már nagyon rég óta nem. A pillangók a gyomromban tornádót kavartak. De olyat, hogy beperegtem.

A film vége felé már nagyon égett a szemem, ezért becsuktam. A film végén lecsukta a gépet, aztán magamon éreztem a tekintetét. Egy tincset a fülem mögé hajtott, amitől végig futott a bizsergés a gerincemen.

Most már biztos. Beleszerettem Leilaba. Én fülig szerelmes lettem.