You & I [✔️]

[4.]

Kezeinket hátraszorítják, majd James ökölbe szorított keze közelített arcomhoz, mikor valaki a nevemet kiáltotta.

- Amy! Te mi a jó eget csinálsz? - néz rám Chris - James legyél kedves elengedni Amy-t - vezeti tekintetét arra a pszichopata baromra.

- Hallottad, hogy mert velem beszélni? - fröcsögi - megérdemli a büntetést.

- Hallottam, én a helyedben örülnék, hogy csak ezt és így mondta - mosolyog rám.

Hát igen, ezerszer cifrábban is kitudtam volna fejezni magam, az jellemző rám.

- Oké vidd, de legközelebb nem ússza meg.

A kezemet elengedték és Adam-re néztem.

- Gyere Amy menjünk már - húzza kezem Chris.

- Nem.

-Mi? - kérdez vissza vagy 10 ember.

- Nem, ha Adam kap akkor én is - jelentem ki határozottan.

- Amy ezt nem kell. Én már megszoktam, és nem szeretném ha miattam lenne fájdalmad - néz rám Adam.

- Leszarom. Verjetek meg engem is - raktam vissza kezem az egyik ember kezébe.

- Te hülye vagy! - néz rám Chris, mint aki nem hiszi el azt amit mondtam. Bár szerintem nem ő volt az egyetlen ember aki így érzett.

- Rendben - szólalt meg végül James - de akkor soha többé nem engedünk el.
Vállat vontam.

- Akkor legalább ebben is hasonlítani fogunk Adam-mel - mosolygok. Majd egy óriási ütést érzek arcomon, és a vérem vasas ízét. De én továbbra is csak mosolyogtam. Felváltva kaptuk az ütéseket, majd mikor úgy érezte mára eleget dolgozott a csapatával hagyta el a helyet, így a tömeg is gyorsan eloszlott.

Fejem Adam felé fordítom, aki teljesen összetörve fekszik a földön. Én azt szeretem magamban, hogy ha a szívem megszakad, vagy meghalok a fájdalomtól az arcomra mégis egy megtévesztő mosolyt tudok varázsolni, mintha minden rendben lenne.

Felkarolva barátom a wc-k felé vettük az irányt. A tükörbe nézve elborzadtam magamtól, ilyen rosszan még sosem nzétem ki. Arcom megmostam és míg vártam, hogy elálljon a vérzés a felszakadt számból Jamie rontott be a wc-be.

- Jól vagy? - kérdi aggódva.

- Ahhoz képest ami történt igen - mosolygok rá.

- Jézusom, te még ilyenkor is képes vagy mosolyogni? - hüledezik.

Végül csengetésre már az osztályban ültem és viseltem el a többiek pillantásait.

Óra közepe felé megrezzent a telefonom, Adam írt,hogy jól vagyok-e. Válaszoltam, majd visszacsúsztattam a zsebembe a készüléket és figyeltem tovább az órát.

Ebédszünetben vettem kaját a büfében és leültem Jamie-hez és Adam-hez.

- Mit szólnátok hétvégén egy mozihoz? - kérdi Jamie.

- Benne vagyok! - szólok egyből. Adam csak boldogan bólogat - mit játszanak?

- Újra a Love, Simon-t.

- Ne már, kedvenc filmem - ámulok el. Ezt megbeszéltük, szombat mozi.

Mikor mentem vissza az osztályba szembe találkoztam Chris-ékkel.

- Szia Amy! - köszönnek, mire megállok.

- Sziasztok! Mizu?

- Semmi, para volt az reggel - mondja Niall.

- Haver nézd meg szegény csaj száját, szerintem érezte - szól röhögve Harry.

- Fáj? - kérdi Louis.

- Nem, csak felszakadt - nézek rájuk.

Majd mivel Chris nem szólt semmit otthagytam őket. Nem kicsit haragszom most rá, és ezt ne úgy képzeljétek el, hogy duzzogok.

Mindig éjjel jön meg az ihlet.
Tudom kicsit laposabb rész lett.
Ti hogy bírjátok a 'karantént'?
Folyti? O_o ❤️