You & I [✔️]

[16.]

Hajnali háromig ment a játék, majd egymás után lefürödtünk.
Már fél órája fekszek a plafont bámulva, és próbálom lecsillapítani a gondolataimat.

- Amy - suttogja Ella, mirre felkapom a fejem.

- Azt hittem alszol - mondom.

- Nem tudok, nem jössz le? - kérdi halkan.

Gondolkodás nélkül lemászok az ágyról, és bebújok Ella mellé. Egymást ölelve aludtunk el.

Korán keltem, még mindenki alszik, úgyhogy van időm felmérni ki hogyan teszi ezt.

Lottie arca az ágy korlátnak nyomódik, és az egyik lába lelóg. Gemma csak a lábát tartja az ágyon, a felső teste kitekeredve van a földön. Ella pedig a sarkát az arcomba nyomva ölelgeti a bal lábamat, ő 180°-os fordulatot vett álmában.
Nehezen, de kikászálódok az ágyból, hátha felkel a másik két lány.

A fürdőben felöltöztem, és elvégeztem a reggeli teendőimet, majd ránéztem az órára. Délelőtt 10,akkor még időben vagyok. Ebéd után megyünk valamilyen programra, amiről fogalmam sincs, hogy mi lesz.

A lányokat a házban hagyva csukom be magam mögött annak ajtaját. Kint már elég sokan vannak, köztük a gerle pár is, Dylan és Newt.

- Jó reggelt - megyek oda hozzájuk.

- Szia, Ella? - kérdi egyből Newt.

- Még alszik - legyintek.

- Nem, úgy értjük mi van veletek? - pontosít Dylan.

- Velünk minden oké - zárom le röviden, és terelni kezdem a témát - Ti kikkel vagytok egy házban?

- Matyival és Gerivel - válaszolnak - mikor feküdtetek le?

- Fél négy körül, ti?

- Az alvás gyengéknek való - nevetnek, ezek szerint semennyit.

- Ugye azt tudjátok, hogy ezzel a legjobb barátnőtöket, két osztálytársatokat, és engem minősítettetek? - kérdem mosolyogva.

- Jól van naa - mondják tökéletesen egyszerre.

Délre mindenki felébredt, vagyis mindenkit felkeltettek. Van egy nagy épület, ami most ebédlőként szolgál, oda benyomult mindenki, és helyet is foglaltunk.

A kaja borzalmas volt, azt mondták, hogy krumpi főzelék, de a kinézete és az íze arról árulkodott, hogy maximum kihányt krumpli főzelék, úgyhogy ebből nem fogyasztottunk sokat.

- Fél óra múlva indulunk! - kiáltja az egyik tanár, aki minket nem tanít, így a nevét sem tudom.

- Hallottátok, hogy délután jön egy másik suli is? - löki meg a kezem Gemma, már az épületen kívül.

- Nem, de biztos nem ismerjük őket - vonok vállat.

Aha, persze. Jobban ismerem őket, mint a tenyeremet,de ezt ilyenkor még nem tudtam.

Mikor mindenki összekészült, fél órás séta vette kezdetét. Egy kalandparkhoz értünk, volt ott kötélpálya, minigolf, és még sok sok elfoglaltság.

Mentünk is golfozni, és mikor egy labdát végre belőttem, Ella ugrálva megölelt, aztán körbefordult és egy gyors csókot nyomott ajkaimra. Ezt persze nem hagytam, és elmélyítettem azt.

- Anyu nézd mit csinálnak - halljuk meg Dylan elvékonyított hangját.

- Legalább ne a gyerek előtt - morog Newt.

Mi egy ideig értetlenül néztünk, majd kitört belőlünk a nevetés. A közel két méteres Dylan cincogó hanggal rángatja a 170 cm-es Newt kezét. Nem, kicsit sem néztek ki nevetségesen.

- Menjetek szobára - legyint Newt.

- Hogy képzelitek, hogy nem mondtátok el hogy együtt vagytok? - kérdi már normális hangon Dylan.

- Mert még nincs kimondva - vonunk vállat.

- Akkor sürgősen mondjátok ki, mert a végén még belehaltok egymás hiányába.

Végül a fiúkkal próbáltunk ki minden játékot, úgyhogy nagyon jól szórakoztunk.

Késő délután értünk vissza a táborhelyre, ahol már egy plusz busz állt. Megérkezett a másik suli. Ezzel nem nagyon törődtünk, és utunkat az etkező felé vettük, de amint beértünk egy ismerős arcot pillantottam meg. A lábam a földbe gyökerezett, és fatkasszemet néztem az illetővel. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Bárkit, de tényleg bárkit elviselek, de miért pont ők?

Ella észrevette a zavaromat, így összefűzte az ujjainkat, miközben kérdőn nézett rám. Nem akartam most magyarázkodni, úgyhogy csak leültem egy asztalhoz, ahol a fiúk foglalták a helyemet.

Mivel az ételélt sorba kell állni, így remegő kezekkel vettem le egy tálcát, és beálltam az egyik sulis társam mögé. A kezem remegett, izzadtam, és másodpercenként hátrafordultam. A félelmem beigazolódott, mikor pont én kerültem sorra a fülembe suttogtak.

- Az épület előtt várj meg minket - mondta az a hang amit bárhol felismerek, de mire hátra fordultam, már ott sem volt.

Csak pár falatot tudtam leerőszakolni a torkomon, ugyanis a rettegés összeszűkítette a gyomrom.

A fiúk elmentek a házukba, és végül Ella is lelépett fáradtságra hivatkozva. Az étkező kezdett kiürülni, és már csak pár ember lézengett mikor én visszavittem a tálcát.

Az épület előtt megálltam, ahogy azt kérte. Pár perc múlva meg is jelent a csapatával együtt.

- Na találkoztunk, nyomi - hallom meg a hangját. Én csak megadóan térdre rogyok. Nem akarok ellenkezni, mert úgyis elkapnak - látom tanultál valami jómodort.

A következő pillanatban egy óriási pofon csattan az arcomon, minek közetkeztében oldalra bicsaklik a fejem. Ezt egy erős gyomron vágás követte, amitől persze a földön kötöttem ki. Aztál rúgtak ahol értek, én meg csendben tűrtem az arcomon lefolyó könnycseppektől homályosan látva. Mikor végeztek mint mindig, most is hagytak a porban szenvedni.

A hozzám legközelebb lévő ház ajtaja hírtelen kicsapódott, és egy ismerős alak jelent meg előttem.

- Amy! - szólít meg - Amy hallasz?

A kérdésére bólintok egy aprót.
A lány telefonálni kezdett.

- Azonnal gyere ide az étkező elé! - kiált a telefonba.

Hamarosan még egy alak tűnik fel a sötétben. Vicces, hogy pont ilyenkor nem járőröznek a tanárok. Egy kisebb képszakadás után fényre leszek figyelmes, és halk beszédre.

- Én börtönbe csukatom! - dobbant egy lány. Annyira ismerős a hangja.

- Annyira sajnálom őt - szól most egy ugyanúgy ismerős hangú fiú.

Lassan felülök, eddig fekvő helyzetemből, mire mindketten felém kapják a fejüket, és engem itt ért el a felismerés.

Hajnali háromkor elhoztam a következő részt.
Vélemény? >~<
A képeket illetően maradjak az outfiteknél, vagy tetszenek a történethez illőek is? ❤️

Nagyon szépen köszönöm a több mint 2k olvasást és a 150 vote-ot.

Annira örülök nekiiiii ❤️
Szóval mégegyszer köki 🥺