You & I [✔️]

[21.]

- Na ki a kedvenc szereplőd? - kérdi a második rész után.

- Talán a barna hajú srác, de szegényt észre sem veszi az a csaj - válaszolom megfontoltan.

- Nekem iiis. De az a fekete hajú csaj jól néz ki - gondolkozik el.

- Szerintem sem rossz - mondom.

Furcsa, hogy épp a BARÁTNŐMMEL elemezünk egy lányt, de örülök, hogy egyikünk sem féltékeny típus.

Végül hajnali fél ötkor abbahagytuk a sorozatok nézését, és összebújva aludtunk el.

Ki vagyok kötve a falhoz. Sötétség van körülöttem, a téglafal ontja a hideget magából, így meztelen felsőtestem elég gyorsan lehül.
Lépteket hallok, majd pár pillanat múlva világosság önti el a helységet. Egy rács mögött vagyok a falhoz láncolva. A rács túloldalán négy ember áll.
Egy szigorú tekintetű nő, két nagydarab férfi, akik egy harmadikat fogtak. Ő meg volt vadulva, ráncigálta magát, ki akart szabadulni.
Kinyitották a cella ajtaját, majd bedobták a vad férfit. Pár méterre tőlem négykézlábra állt, és felém fordult. A szemeiben valami sötétet láttam megcsillanni, valami nagyon sötétet. Görcsbe rándult a gyomrom.
Fújtatott egyet, majd nekem ugrott. A nyakamra támadt, már éreztem a leheletét az érzékeny felületen...

Sírva ültem fel az ágyban. Mikor realizáltam, hogy Ella szobájában vagyok, és csak álmodtam, zokogva temettem az arcomat a tenyerembe.

- Mi a baj kicsim? - kérdi mellőlem Ella. Kicsim... Kicsimnek hívott!
Szorosan bújtam a vállába, míg Ő a hátamat simogatta.

- Mi történt? Rosszat álmodtál? - tol el magától annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Igen - nyöszörgöm.

- Gyere, csinálok neked reggelit, közben meg ha szeretnéd elmesélheted mi volt az - húz fel az ágyról.

A házban még csend uralkodott, hiszen még csak fél hetet ütött az óra.

- Palacsinta jó lesz?

- Persze, nagyon köszönöm - puszilom meg.

- Semmiség - mosolyodik el, majd nekiáll a hozzávalók előszedéséhez. Persze pont úgy hajol le a tejért, hogy kitolja a fenekét, mire én inkább elkapom a fejemet.

Mikor már az utolsókat sütötte, az anyukája lépett a helységbe.

- Jó reggelt! - tölt kávét magának egy csészébe, úgy látszik nem zavarja, hogy egy idegen lány ül a konyhájában.

- Szia anyu, ő itt Amy - mutat be egyből.

- Szia, Josephine vagyok - mosolyog kedvesen rám - nyugodtan tegezz.

- Örülök hogy találkoztunk, Ella egyik barátnője vagyok. Bocsánat, hogy hívatlanul itt aludtam.

- Ugyan, nyugodtan. Örülök, hogy végre egy lány is itt alszik nem csak Newt és Dylan - legyint nevetve.

Míg Josephine-nal beszélgettem, Ella felkeltette Will-t és megterítette az asztalt.

- Jó étvágyat - mondtuk egyszerre, és elkezdtük enni a baromi finom reggelit.

- Köszi, hogy nem mondtad el anyának, hogy együtt vagyunk - súgja a fülembe.

Tudom, hogy még nem coming out-olt, ezért mondtam, hogy csak barátok vagyunk.

- Amy, jössz játszani? - kérdi Will mikor végeztünk a reggelivel.

- Menjünk - fogom meg a felém nyújtott kezét.

Kábé két órája tologatjuk Will kisautóit és beszélgettünk. Annyira értelmes kisfiú. Egyszer csak rámtört a 'mindjárt meghalok a fájdalomtól' érzés. Nem mondtam senkinek, de irtózatosan fáj a bordám, de gondolom ez természetes.

- Will megtennéd, hogy szólsz a nővérednek? - nézek fájdalmas mosollyal rá. Láthatta rajtam, hogy valami bajom van, mert egyből felpattant, és kifutott a szobájából.

- Elli, Amy hív! - hallom meg a kiáltását.

- Pillanat és megyek! - válaszol a barátnőm.

- De Elli most! - nyomatékosít Will. A tény, hogy Ellát Will Elli-nek hívja, a fájdalom közben is megmosolyogtatott.

- Mi a baj? Hol fáj? Mi történt? - fut be Ella a szobába. Én a földön fekve könnyes szemmel a törött részre mutatok.

- Szólok anyának, tarts ki - puszilja meg a homlokam, majd indul Josephine megkeresésére.

Eyyo új rész! ❤️
Nem ilyet akartam írni, és őszintén nem is tetszik, de ez lett.
Vélemény? °¿°
Hozok egy szereplőlistát hamarosan, amiben az új szereplőket mutatom be. (KÉP NÉLKÜL!)