You & I [✔️]

[25.]

Másnap Elláéknál töltöttem a napot. Imádom Will-t, kreatív és ügyes kisfiú.

Holnap iskola, úgyhogy unottan fekszünk mindketten a földön. Semmi kedvünk nincsen tanulni.

- Ahjj.. Holnap kémiából és matekból is írunk - nyafog El.

- Jézusom, az a háromszáz szavas fogalmazás irodalomból mondd, hogy nem holnapra kell - nézek rá könyörgően.

- Szerintem ideje nekiállni tanulni - szenvedi fel magát állásba, majd előveszi a szükséges füzeteket és könyveket.

Két, ismétlem KÉT (!!!) órán keresztül tanultunk. A matekot bemagoltuk, és az irodalom beadandót is megírtuk.

- Éhes vagyok, tartsunk szünetet - tolja félre a tanulni valót.

- Egyet értek - bólintok fáradtan mosolyogva.

Ella végignyalt az alsó ajkán, majd felém hajolva döntött el az ágyán, hogy utána vad és erős érzelmekkel csókoljon meg.

A keze már a pólóm alatt simogatta az oldalamat, amit én lehunyt szemekkel élveztem, mikor kicsapódott a szoba ajtaja.

Mindkettem ledermedve kaptuk oda a fejünket abban reménykedve, hogy nem Josephine az aki ránk tört.

Szerencsénkre Newt szőke haja, majd Dylan közel fekete buksia lépett be a szobába,majd mikor meglátták mit csinálunk lefagytak egy pillanatra, majd kiszakadt belőlük a nevetés. Ha ha ha tényleg nagyon vicces...

- Ti mégis hogyan jutottatok be? - kérdi Ella, mikor kábé magához tért.

- Tudod anyukád nagyon szeret emgem - rebegteti meg a szempilláit Dylan.

- De ez most az amire gondolok? - kérdi Newt.

- Igen... Vagyis nem! Nem történt semmi - magyarázkodok.

- Jójó nyugi, Elli is már nyitott ránk, csak mi intimebb kapcsolatban voltunk - legyint nevetve Newt.

- Legközelebb legalább kopogjatok - forgatja meg a szemét Ella - De miért is jöttetek?

- Ruccanjunk ki egy kicsit - néz sejtelmesen Newt, amiből én semmit nen értettem, de úgy látom Ella tudja miről van szó.

Késöbb el is indultunk. Négyen gurultunk az utakon deszkával. El-nek szerencsére több is van, így nekem is jutott.

Az egyik kanyarnál vizes volt az út, így Dylannal mindketten megcsúsztunk. A deszka kicsúszott alólunk és mindketten a földön kötünk ki. A könyökömet nagyon bevertem, míg Dylan a fejére panaszkodott.

- Jól vagy pici? - gugol mellém El.

- Persze - nevetem el magam, míg felhúzott a földről.

- Jól vagy Dylan? - kérdezem meg tőle, mert Newt a földön fetrengett a röhögéstől.

- Látt... Láttátok volna a fejeteket - fulladozik a szőke fiú. Mi is csatlakoztunk hozzá, és együtt nevettünk, amikor...

- Az meg mi? - mutat Ella egy irányba.

Mind odanéztünk, de amit láttunk. Na ott ténylegesen szakadtunk a nevetéstől.

Egy csirke (!!!) ugrott rá a deszkára amiről én estem le, és elkezdett gurulni vele.

Ella gyorsan kapcsolt és le tudta fotózni a közeledő állatot.

A földön fekve röhögtük szét az agyunkat.

- De gyönyörű - néz Newt az égre, amin idő közben milliónyi csillag mutatja meg nekünk a fényét.

Ella kezét megfogva az alkaromra támaszkodva néztem a csillogó szemeibe amin visszatükröződött minden egyes csillag.

- Igen? - nézett rám érdeklődve.

- Azt... Azt hiszem... - kezdtem neki nehezen.

- Mondd csak - simítja meg gyengéden az arcomat.

- Belédszerettem - mondtam ki végig a szemébe nézve, és a válaszára vártam.

Viszont azt nem kaptam. Helyette egy mély és érzelmes csókba részesített. Minden érzésemet próbáltam belesűríteni abba a csókba.

Lihegve válrunk el egymástól, majd egymás karjaiba vetettük egymást.

- Én is szeretlek - suttogja a fülembe, mire kiráz a hideg.

Mellőlünk szipogást hallottunk, mire elváltunk egymás ölelő karjaitól. Meg is feledkeztem róla, hogy Dylan-ék is itt vannak.

- Egymásnak lettek teremtve - szipogja Newt Dylan vállába temetve az arcát.

- Igen, ez egyértelmű - suttogja a barátja hajába.

- Rólatok ne is beszéljünk - mondtuk egyszerre Ellával, mire csak összemosolyogtunk.

- Csoportos sírós ölelés? - kérem már én is könnyezve, széttárt kezekkel.

- Bármikor - vetődnek bele a többiek.

Azt hiszem ők azok akikért az életemet adnám.

A boldogság határtalanul száguldozott a testemben, és folyamatosan mosolyogtam. Örülök, hogy vannak igaz barátaim, és a világ legszebb barátnője is az enyém lehet. Úgy érzem szeretem az életemet. Már nem érdekel mi rörtént régen. Mit tettek velem. Mit tettem magammal. Már nem tudnám bántani magam, mert rájöttem van miért élni. Mindig van holnap. De a holnap nem egyenlő azzal, hogy minden jobb lesz, mert ez nem biztos. A holnap a változást jelenti, ami lehet jó vagy rossz. Nekem most jó, de biztos hogy lesz még rossz. Hullámvölgyek és hullámhegyek között utazunk. Nincs olyan, hogy valakinek csak jó. Már megbecsülöm a szép pillanatokat, és tanulok a rosszakból. Úgy érzem megváltoztam, valamilyen szinten benőtt a fejem lágya.

Úgyhogy most csak kiélvezem a boldog pillanatokat a barátaimmal és a szerelmemmel.

Íjjj... Próbáltam egy elég komoly témát is megfogalmazni. (nézzétek el, ha rossz 13 vagyok helo) ❤️
Vélemény? ^^
Szerintem közeledünk a sztori vége felé... Ajj, pedig annyira a szívemhez nőttek ezek a karakterek.
Mi lesz ebből? 2. Évad? Nem tudom. Egyenlőre elég az, hogy Amy boldog. ❤️