You & I [✔️]

[9.]

Amy szemszöge

Fehér falak és fertőtlenítő szag. Megint egy kórházban vagyok. Miért nem sikerül soha meghalnom? Szívesen hagynám már itt ezt a szar helyet. Körülnéztem, és sok kisírt szempár nézett vissza rám. Nem akarok mégtöbb fájdalmat okozni nekik. Azoknak akiket szeretek.

- Amy! Végre felébredtél! - ugrik oda Leah. Szorosan magához szorít és könnyeivel nedvesíti a vállamat.

Egy orvos lépett be az ajtón. Megmért mindent, azt mondta az állapotom stabil, így haza is indultunk. Ismét.

- Ez nem mehet így tovább, remélem tudod - néz rám anyu a volán mögül - el kell magyaráznod, hogy mi történt. Ja és jövő héttől másik iskolába fogsz járni. A héten nem mész suliba.

Lefagyva néztem anyura.

- Új suli? De nem kell. Megleszek. Elintézem, jól leszek - tiltakozom - és nem szeretnék a történtekről beszélni - fejezem be halkan.

- Muszáj lesz sulit váltanod, és ha nem is velünk, de egy pszichológussal beszélned kell! - erőszakoskodik anyu.

*****

- Kurva ébresztő! - köszöntöm sajátos módon a hétfő reggelt.

Adam-től és Jamie-től szombaton elköszöntem, pénteken pedig megnéztem az új sulimat. Beljebb áll a városban, és kissé régies a szerkezete, tekintve hogy több mint 100 éves, ez nem meglepő. Maga az intézmény két emeletes, van egy régi és egy új épülete, egy kosár és egy focipálya, és a tornacsarnok. Ami érdekes, hogy 5.-től 12.-ig vannak osztályok, így sokkal nagyobb a közösség. De vissza a jelenbe.

Kikászálódok az ágyból, és a konyhába megyek. Egy gyors kávé és beszélgetés után pedig a fürdő felé veszem az utamat. Fog mosás, fésülködés, dezodor, öltözés, és végül parfüm. Miért nem volt smink a reggeli rutinomban? Két ok. Egy, utálom. Kettő, nem értek hozzá.

- Mark elviszel? - nézek kérlelően bátyámra.

- Nem is tudom - tettet gondolkodást - gyere, persze - mosolyodik el végül.
Az út tíz perc volt. Én szarrá izgultam magam, Mark pedig mellettem dúdolgatta a rádióban szóló zenéket.

- Itt vagyunk - fékezett le az élület előtt.

- Köszi mégegyszer - ölelem meg, már amennyire azt a hely engedi. Intettem neki, és elindultam a zöldes színben pompázó nagy kapu felé. Előttem és mögöttem is diákok jöttek, így az ajtó nyitva állt. Belépve megcsapott az a régies illat. Imádom.

Utamat az új épületbe veszem, ott felmászok a másodikra, a sarokterem ajtaja előtt megállok, kifújom a levegőt,majd lenyomom a kilincset. Minden tekintet rám szegeződik, de nem nagyon foglalkozok vele. Az ablak mellett találtam egy üres padot, így be is vetettem oda magamat.

Pár perc elteltével egy velem egymagas, szőkehajű lány áll meg a padom előtt.

- Szia! Leülhetek? - villantja meg gyönörű mosolyát.

- Szia, persze - viszonzom tettét.

- És hogy hívnak? - kérdi.

- Amy, téged?

- Ella. - gyönyörű neve van - a lehető legrosszabb osztályba jöttél, ezek itt mind hülyék! - kezd mesélni - Képzeld múlt héten kiesett az egész ablak, előtte meg vizes lufikkal dobálták a járdán sélálókat - neveti el magát.

- Azért te sem vagy az a jó gyerek - csapódik le az előttünk lévő padra egy szőkésbarna fiú - Newt vagyok.

- Amy.

- Akkor szerintem rólad ne is beszéljünk! - veszekszik tovább Ella.

- Képzeld még hetedikben feldugta a tanár orrába a filcet! - ecseteli Newt, én pedig nevetni kezdek.

- Ő meg kiborította a felmosó vizet a folyosóra tavaly, és azon csúszkált, miközben azt üvöltötte, hogy 'NYÁR VAN, ALIG FÜRDŐRUHÁBAN' ! - kontráz Ella.

Már vagy tíz pece égetik egymást, én pedig már a könnyeimmel küszködök annyira nevetek.

- Szia Dylan! - öleli meg az éppen most érkező fiút Newt.

- Sziasztok, na mizu? - kérdi, miközben leül Newt mellé.

- Ő itt Amy - mutat rám Ella.

- Üdv a világ legszarabb osztályában - pacsizok le vele, majd álöleli Newt vállát.

- Cukik vagytok - szólalok meg, majd egyből a szám elé kapom a kezem.

- Köszi - vörösödik be az említett.

- Storytime! - kiált Ella - hatodikban vették észre egymást, aztán egy évig legjobb barátok voltak. Aztán egyik nap kézenfogva sétáltak be, én meg majd kiugrottam örömömben a bőrömből, hogy végre bevallották egymásnak az érzéseiket. Nem tudod milyen szar volt egy évig a szenvedést hallgatni mindkét oldalról - forgatja meg a szemét - azóta ők a suli párja.

- És mióta összejöttünk, a te szarságaidat hallgatjuk - fejezi be Dylan.

- Tudod nem olyan könnyű így! - zsörtölődik.

- Ezt alá tudom támasztani - szállok be a beszélgetésbe.

- De ez más. Tudod nekem a homofóboktól is menekülnöm kell - fújja ki a levegőt.

- Itt akkor mind a négyen menekülünk előlük - nevetem el magam.

- Na ilyen szerencse sincs - néznek rám elképedve. A beszélgetést nem tudtuk folytatni, ugyanis bejött egy tanár.

- Jó reggelt mindenkinek! - köszön - Nem az én feladatom lenne, de az osztályfőnökötök megkért rá, hogy mutassam be az új osztálytársatokat - pedig reménykedtem, hogy elmarad ez a rész - Amy kérlek gyere előre, és mutatkozz be pár szóval.

- Amy Peterson vagyok. Négy tesóm van, anyukámmal élek. Rengeteg háziállatom van - mondom ami épp eszembe jut.

- És miért váltottál iskolát? - kiabálják be a hátsó sorból. Emlékek rohamozták meg az agyam, de nem szabadott hogy mindenki előtt boruljak ki.

- Testi bántalmazás miatt - mosolyodom el szomorúan.

- Oké köszönjük - tapsol egyet a tanár, akinek még nem tudom a nevét - menj vissza a helyedre, a többiek pedig pakoljanak végre elő.

Mint kiderült matek óra van, és a tanárnő Szilvi néni. A nap gyorsan elment, megkaptam a tankönyveket, és Elláék egy rohadt jó társaság. A többi osztálytársammal is megismerkedtem, összesen 27-en vagyunk.

- Sziaa, majd akkor holnap ugyanitt - ölel át Ella, mikor begurult Mark elénk.

- Szia, örültem hogy megismertelek titeket - viszonzom a tettét, majd bepattantam az anyós ülésre.

- Na milyen napod volt? - kérdi levéve a szemét az úttestről.

- Nagyon jó! - vigyorgok folyamatosan.

- Örülök neki - mosolyodik ő is el - Holly már nagyon vár otthon, valamilyen fontos híre van.

Élek még!
Sajnálom a nagy kihagyást, csak elkezdtem írni még egy sztorit (Larry Stylinson-os). Érdekelne titeket?
Próbálom hamar hozni a következő részt. ❤️
Vélemény? *¯*