You & I [✔️]

[6.]

Hétfő van. Miért ilyen gyorsak a hétvégék?

Éppen csoszogtam le a lépcsőn, majd egy pillanat alatt kitágultak a szemeim és rohanni kezdtem. Rég nem látott nővérem Leah kávézott a konyhába Ethan-nal beszélgetve.
A nyakába borultam, ő pedig szoros ölelésbe zárt.

- Te meg hogyhogy itthon vagy? Nem úgy volt, hogy... - kezdek értetlenkedni.

- De úgy volt - szakít félbe - de az állapotom gyorsan javult, így előbb hazaengedtek.

Mi történt Leah-val? A pasijával motoroztak, és meghibásodott a fékük. Nem tudták lelassítani a járművet, így leugrottak róla. Szerencsére mindketten túlélték, de fél évig kórházban voltak egy nyamvadt fék miatt. Természetesen látogatni nem nagyon lehetett, így felfoghatatlan öröm volt újra az illatát és érintését érezni.

- Annyira örülök, hogy látlak! - gördül le egy könnycsepp az arcomon.

- Na ne sírj mert akkor én is fogok! - pislog felfele, így kényszeríti könnyeit a visszavonulásra.

- Engem már észre sem veszel Amy? - kérdi Ethan.

- Jó reggelt na - nevetem el magam.

Apu jön a konyhába, a kezében neki is egy csésze kávé pihen.

- Jó reggelt Peterson csa.. - majd csörömpölés.

- Mi történt? - jön utána anyu. Majd lefagyva merednek Leah-ra.

Miközben ők szobrosat játszanak én feltakarítottam az összetört csészét és elmentem készülődni.

Egy kék nadrág, egy fekete póló, egy öv és láncok mellett döntöttem az öltözékemet illetve. Miután minden reggeli tevékenységet elvégeztem, megetettem az állatokat és dobtam egy üzenetet Jamie-nek, hogy elé megyek.

A sulihoz közeledve egyre jobban szorult össze a gyomrom. Nem értem James-éket. Hogy lehet minden nap verni valakit, főleg ha az illető lány.

- Jobb ha mész, mindjárt itt vannak James-ék - fordulok Jamie-hez.

- Rendben. A wc-ben várlak - ölel meg.

- Nicsak ki van itt - hallok meg egy hangot, amitől a hideg is kiráz - ma nincsen itt a barátocskád, így megkapod az ő adagját is - húzza ördögi vigyorra a száját James.

A tömeg gyűlt, engem lefogtak és elkezdődött a rémálom.

Ott ütöttek és rúgtak ahol értek. Így történt, hogy egy gyomorszájas rúgást követően a földre zuhantam. Az emberek elhomályosodtak és végül elnyelt a sötétség.

Fertőtlenítő és gyógyszer szag. Kitaláltátok, egy kórházban vagyok, csak azt nem tudom hogy kerültem ide.

- Amy végre felkeltél! - terem ott Mark az ágyam mellett.

A kijelentésére pedig az egész családom és Adam-ék tornyosultak fölém. Chris bezzeg sehol sincs.

- Miért vagyok itt és mi az, hogy végre?

- egy napig voltál eszméletlen. Az iskolában azt mondták megcsúsztál és leestél a lépcsőn - ismerteti Holly.

Jamie-ék csak sokatmondóan megforgatják a szemüket. Persze leestem, még véletlenül sem vertek ájulásig az egész suli előtt. Pff, dehogy.

Szerencsére nem lett nagyobb bajom, így haza is indultunk.

- Köszi, hogy jöttetek - ölelem át barátaimat búcsúzásképpen..

- Bármikor számíthatsz ránk.

Elnézve őket, ezt teljesen komolyan mondták, ugyanis Adam fekvőbetegként fogta magát és bejött hozzám a kórházba.

Aludni nehéz volt ugyanis a vállam és az oldalam majd szétszakadt a fájdalomtól. Az arcomat sem kevés lila folt borította.

A hétre engem is kiírtak, de Jamie minden nap jött és pátyolgatott, meg hozta az anyagot is.

Te: Szia Chris.

Chris: Szia.

Te: Meg tudnád mondani mi volt fontosabb annál, hogy begyere
a kórházba?

Chris: Randim volt. Bocs.

Hogy lehet ilyen? És én azt hittem ő a legjobb barátom. Nevetni lenne kedvem, de az a gyomorszájon rúgás megtette a hatását, így majd' meghalok a fájdalomtól, ha nevetek.

Remélem tetszik!
Próbálom felgyorsítani az eseményeket.
Vélemény? O.o
Mindjárt kirakok egy szerplő listát, az eddig sztoriban lévőkről.
Boldog húsvétot utólag is! ❤️