[15.]

1.3K 74 30
                                    

- Mi a családnevetek? - nézek Lottie-ra és Gemmá-ra.

- Tomlinson - mondja Lottie.

- Styles - szól Gemma.

És ekkor megvilágosodtam. Ők Harry és Louis húgaik.

- Ismerem Harry-t és Louis-t - mondom halkan.

- Mivan? Honnan? - kérdezték egyszerre, Ella meg csöndben figyelt mert már tudja a történetet.

Elmeséltem nekik, ők pedig telefonálni kezdtek, hogy számonkérjék a tesóikat.

Ellával kisurrantunk a házból, hogy körülnézzünk a környéken.
Egyik pillanatban az ujjait az enyémekbe fűzte, ám én elrántottam a kezemet.

- Sa... Sajnálom. Azt hittem, hogy... Hogy te is - nem tudta befejezni, elkezdtek folyni a könnyei.

A vállánál fogva húztam be az erdőbe,hogy négyszemközt tisztázhassuk mi is történik.

- Figyelj, csak azért húztam el a kezem, mert bárki megláthat, és félek, hogy bántanának minket emiatt. Mert, ha téged bárhogyan vagy bármivel bántanának, azt nem tudom hogy bírnám ki - mondom végig a szemébe nézve.

- Igazad van - hajtja le a fejét.

- Beszéljük át a dolgokat, és utána már ha szeretnéd megfoghatod a kezemet - mosolygok rá.

Elkezdtünk az erdőben sétálni, mígnem találtunk egy kis patakot, ennek a partján foglaltunk helyet.

- Szóval - kezdenék neki.

- Szeretsz? - kérdez közbe.

- Még sosem voltam szerelmes, de úgy hiszem jó útom haladok felé, veled - mondom az igazságot.

- Én igen. Mindennél jobban - kezd megint könnyezni.

- Kérlek ne sírj - Húzom magamhoz - ha mondok valamit, az felvidít?

- Ha nem azt, hogy örökre megutálsz, akkor lehet - mosolyodik el.

- Igazából egy kérdés - gyorsan átgondoltam az érzéseimet, és ami a szívemen az a számon - Megtanítasz szeretni?

A szívem a torkomban dobogott, és pislogás nélkül vártam a válaszára.

- Megpróbálkozok vele - mondja mosolyogva, majd megcsókol.

Kezeimet nyaka köré fontam, míg ő a derekamra fogott. Percek múlva váltunk el, ő a vállamra döntötte a fejét, én pedig átkarolva húztam közelebb magamhoz.

A kis patak csordogált mellettünk, a baglyok huhogtak, az égbolt pedig már vöröses színben játszott.
Elképesztő nyugodtság járt át. De ez sem tartott sokáig, sötétedés után egyből meghallottuk, hogy az osztálytársaink a nevünket kiabálják. Felpattantunk, és visszafutottunk a tábor helyszínére.

- Ti meg hova tüntetek? - fut elénk Dylan.

- Csak sétáltunk egyet - mondja Ella a kezét védekezően felemelve.

- Mindenki titeket keresett - ér oda hozzánk Newt is - Jelentkezzetek az ofőnél, hogy megkerültetek.

Megkerestük Roland bá'-t, kimagyaráztuk magunkat, és bementünk a faházunkba.

- Végre itt vagytok! - pattan fel Gemma az ágyról.

- Éjjel őrködnek a tanárok, így nem lehet kimenni - mondja unottan - játszunk valamit?

- Persze - bólintunk rá mindketten.

- Lottie? - kérdem.

- Helló, helló sziasztok! - nyitja ki a fürdő ajtaját az említett - ennyire hiányoztam? Itt van úrnőtök, meg lehet nyugodni - mondja, de a végén már röhögött.

- Ő meg mit ivott? - kérdi Ella.

- Épp ez a baj, ő alapból ilyen - válaszolja Gemma.

Végül leültünk a szobában elhelyezett asztal köré felelsz vagy merszezni.

- Felelsz vagy mersz? - kérdi Lottie.

- Merek - válaszol Ella.

- Hívd fel a crush-od, és mondd el neki hogy szereted! - vigyorog gonoszan.

- Már tudja, és szerintem viszonozza is - tesz futó pillantást rám,mire én csak piros arccal lehajtottam a fejemet.

- Jól van, akkor Amy. Felelsz vagy mersz?

- Merek - válaszolom félve.

- Összekeverünk neked egy italt, neked pedig le kell húznod.

A szemem láttára öntötték össze a fantát, a kólát, a siót, a tejet, a kakaót és végül még egy kis olajat is tettek bele. Ha ettől nem hányok, akkor semmitől.

- Én még a kakaó illatától is rosszul vagyok, úgyhogy remélem nem dobom ki a taccsot - fogom meg a pohár kotyvalékot. És három, kettő, egy. Az íze undorító, a lányok kezében telefon van, így tudom megörökítik ezt egy emléknek. Ők végig röhögtek, míg én a szememet összeszorítva nyeltem le minden egyes kortyot, miközben próbáltam egy finom étel ízét felidézni, hátha úgy enyhül a hányingerem. Végül sikerült kiinnom a pohár tartalmát.

- Ez undorító volt - nyúlok egyből a vizemért.

- Örülj neki, hogy a tojást nem raktuk bele - mondja Lottie. Jézusom, a tojás gondolatára visszajött a gyomrom tartalma, és a szám elé kaptam a kezemet, hogy legalább a wc-be ürítsem azt.

Ella futott mögöttem, hogy tartsa a hajamat, mögötte Gemma törlőpapírral a kezében, mögötte pedig Lottie felvéve az egész akciót.

Miután végeztem a hányással, fogat mostam, és kopogtattak az ajtón.

- Jó estét Tanár úr! - mosolyog ártatlanul Lottie a német tanárunkra aki az ajtó túloldalán állt.

- Sziasztok lányok, nem akarok zavarni, de hamarosan már aludnotok kellene - mondja.

- Persze már, készülünk - szól most Ella.

- Rendben - mondja, mint aki egy szavunkat sem hiszi. Egy kiránduláson, éjfélkor, külön házban, melyik gyerek fog aludni? Az pedig rátesz egy lapáttal, hogy mindannyian az utcai ruhánkban vagyunk még.

- Jó éjszakát a tanár úrnak! - intünk mindannyian illedelmesen.

- Nektek is - mondja, majd visszamegy a tanárok számára feltartott nagyobb épületbe.

Itt is lenne a következő rész.
Vélemény? °o°
Ezt a részt a balaton partján ülve írtam meg ❤️

You & I [✔️] Where stories live. Discover now