A háború dallamai

Előzetes

-Volt olyan idő, amikor Végzetlovagok uralták a világot és sárkányaik szelték az egeket. A Pokol elképzelhetetlen erejű csatákat vívott. Az élőholtak fenyegető veszélynek számítottak és még az ardón klánok is használtak nagy erejű dallamokat. Ennek az időnek vége - mesélt a kereskedő.

-Úgy hiszem, hogy most újra visszatér - cáfolt rá az ardón.

-Szóbeszéd járja, hogy láttak... Nekrománcorokat, akik az élőholtak irányítására törekszenek, így hadsereget alkotva belőlük - mondta egy Feléna tiszt.

-Már kezdtük azt hinni, hogy kihátráltál az egyezségünkből, Jalkar - szólt egy ardón.

-Voltáriszok voltak! Legalább heten - jelentette társának a gyémántkardos. - Már jelentettem a mestereknek, de nem voltak hajlandók cselekedni.

-Sok év, mit előkészületekkel töltöttünk ehhez, és te... még bele sem avatkozol!

-Tán mindketten magányos farkasként járunk, de jelenleg egy közös célunk van - szólalt fel az ember. - Talán jól használjuk azt és együttműködünk.

-Ez a meló már messze sok problémát okozott, mint hasznot - panaszkodott a tolvaj.

-Én tényleg veled utazhatok? - csodálkozott egy újabb ardón.

-A Végzetlovagok vigyázták régen a földet sárkányaikkal. Az sok éve volt - mesélte egy lány.

-A fajtád ellen harcoltam 200 éve, Tygren - szólt ismét a gyémántkardos ardón. - Bármit is terveznek a voltáriszok, én megállítom.

-Üzenetet küldünk más klánoknak, és összeszedjük az összes ardón harcost, ki harcolni kíván - jelentette ki az egyik mester.

-Ha megtaláljuk azt a Nekrolordot, én magam fogom megölni és a többi megtorpan - tökélte el magát Felden kapitánya.

-Tehetetlenül fogod nézni, ahogy minden, amiért harcoltál elpusztul és elég - fenyegette az embert a Nekrománcor.

-Fuss, Senn, MOST! - kiáltotta a kék ardón.

Hamarosan...