A háború dallamai

Magnoritok

Igneous és Senn már egész közel jártak a városhoz. Szarvasok legelésztek az erdő szélén, és a Magnorit még mindig csak beszélt.

-Egész kényelmes, hogy nem kell ennünk, vagy aludnunk, de az élet gyorsan elhalad felettünk! Tizennégy vagyok, bár még gyereknek számítok, ha úgy vesszük, akkor már megéltem az életem felét! Szeretnék a lehető legtöbb mindent megtenni, de nem K'arthénban születve az élet durva. Erről jut eszembe, te honnan jössz, Senn? - fordult felé, majd a srác csak kicsit később vette észre, hogy szólították.

-Mit is mondtál? – kérdezte vissza.

-Honnan jössz? Miért nem vagy a családoddal együtt?

-A családom már nem él, Igneous – hajtotta le a fejét, ahogy visszaemlékezett a történtekre.

-Ó... Sajnálom... De semmit sem tehetsz a múlt változtatásáért, így jobb, ha nem is rágódsz rajta – adott tanácsot. – Az a fontos, hogy lépjünk tovább és a lehető legtöbbet hozzuk ki jelenlegi állásunkból – ahogy haladtak előre, a bokrok között egy árny mászkált őket figyelve. – De hisz pont neked beszélek! Itt utazunk együtt az- – szavába egy tolvaj vágott, ahogy lelökte Sennt Timber hátáról, majd rohant is érte. Timber viszont okos volt és nem engedte az idegent felmászni.

-Add ide a lovat, most! – szólt miközben próbált volna felmászni a ló hátára.

-Ó, már megbocsásson uram, de ez a ló a barátomé Senné, ha nem venné észre – erre a tolvaj, aki nem mellesleg Jalkar volt, a kését a Magnoritba próbálta szúrni, de a szikla nem engedte a felszínen tovább. Igeneous pedig hirtelen egy nagyot ütött rá, amitől a földre került. Végül a bokrok közül felvette a tojást és tovább szaladt.

A történteken mind Senn és Timber is elcsodálkozott.

-V-várj! Nem állt szándékomban bántani! – próbált bocsánatot kérni viselkedéséért. – Nem tudom mi üthetett belém – csodálkozott ő is tettén. – Remélem azért jól van, ó nézd! – fordult meg. – Megjöttünk Nagytérségbe, gyere Senn! – ezzel elindultak a városba.

Videó további öt rész múlva