A háború dallamai

Abigél

Miután kellően kipihente magát és új erőre kapott, Abigél és Sam elmentek learatni az idény terméseit, majd összebálázta és újra ültette őket. Időközben besötétedett, majd Abi és Sam az erdőt kémlelték a szomszédos ház mellől. Azaz csak Abigél nézte, Sam csak mellette rágcsált egy darab csontot még a vacsorájából. A hátuk felől viszont lópatakopogás hallatszott, mire Sam felkelt, hogy megugassa az arra tévedőt.

A lovas Mr. Finchel találkozott szembe, aki nem mellesleg egy ethériai lovas katona volt.

-Bocsásson meg, uram. Éppen két tolvajt keresünk, legutoljára erre látták őket menni – szólt a nő az öreghez.

-Errefelé senki sem járt, egyedül csak ön – amíg beszélt, addig Sam kíváncsian nézte a pacit, aki egy Ardón melegvérű, amit csak Ardóniában tenyésztenek. – És mit loptak el? – érdeklődött, amit Abigél is fél füllel hallgatott.

-Egy ethériai relikviát: a sárkány követ, egyike azoknak, amik megmaradtak Ardóniában – erre Abigél elnézett Mr. Finch házára, és gondolatok fordultak meg benn, hogy bemenjen.

-Úh... értékesnek hangzik – szólt Mr. Finch, majd Abigél beszaladt, hogy rögtön elkezdje keresni a követ. – Hát, itt csend és nyugalom uralkodik, mint mindig – Sam viszont észrevette a rohanó Abigélt, és csak nézte, ahogy beront a házba. – Majd tudhatom, ha esetleg látok bármi szokatlan dolgot – mondta, mintha nem is rejtegetne semmit a szobájában.

Az ágy mellett, az asztalon talált rá a kőre, majd odarohant és felvette, de hezitált kivinni, így Mr. Finch megjelent mögötte az ajtóban.

-Abigél! Te meg mit művelsz? – kérdezte megvetően.

-Elvinnék a követ – mondta, készen arra, hogy átadja a tisztnek.

-Tudom. Miért- azt hitted, hogy csak úgy átadom nekik és kész? – kerülte meg a lányt. – Többért el tudnám adni, mint amit ők most ajánlanak – mosolygott. – Most pedig add a követ. Abigél...

De ő csak hezitált, végül beadta a derekát és odanyújtotta a követ, de elejtette, miközben átadta.

-Abigél! Nem lennél óvatosabb? – korholta. – Minden rendben volt, amíg te nem jöttél babrálni ezzel. Tudod- az ilyen cselekedetek miatt volt történetesen, hogy a szüleid megölették magukat! – vetette rá szavait, amire a lány szemei elkerekedtek és szája is nyitva maradt. Majd összehozta szemöldökét és kiviharzott, amivel becsapta maga mögött az ajtót.

Leült a házában a kandalló elé, és mélyen magába nézett, hogy mit rontott el, amikor engedte, hogy Mr. Finch irányítsa az életét. De szerencsére ott van neki Sam, akit fiatalon talált meg, azóta együtt vannak és ők ketten elválaszthatatlan párost alkotnak.

A kő visszakerült az öregember asztalára, majd elhagyva azt furcsa dolgok kezdtek el történni vele. Ugyanis az elkezdett fényleni, mintha valami elkezdődött volna történni vele.