A háború dallamai

Szendária lángokban

Szendária égő látványa nem sok jóval ígérkezett. Senn a folyón át rohant, hogy lássa, ki él még.

-Senn! Várj! – rohant utána Thalleous, hogy lefogja Sennt.

-Engedj el! – próbált szabadulni a szorításból.

-Bárki tette ez, még mindig itt lehet – ezzel elengedte, majd Senn a térdére borult. – Várj itt, Senn! – kerülte meg, és vette kezébe kardját. – Keresek túlélőket – ezzel elteleportált a faluba, hogy gyorsan körbe rohanja azt. Senn viszont képtelen volt várni. Ezzel ő is bement a lángok közé és nézte, ahogy Osivian családjának tagjai mind halottak voltak.

De Thalleous tudta, hogy Senn nem fog ott maradni, így gyorsan megtalálta az elkószált bárányt.

-Mennünk kell- most! – szólt rá, majd elindultak vissza a folyó túloldalára. – Elmegyünk Ataraxiába. Ott biztonságosabb lesz – mondta, ahogy siettek. De még a folyóhoz sem értek, Timber érezte valaki más jelenlétét is, így Thalleous azonnal megállt.

Hátra nézett, hogy lássa, mi történik mögötte, és hirtelen vörös ardón alakok jöttek ki a lángok mögül.

-Fuss, Senn! Most! – kiáltott rá, amire a fiú engedelmeskedett és rohant is Timber felé. Kardját aktiválva mozdult az őt rohamozók irányába.

A voltáriszok rohantak Thalleous felé, de a harc egy nyílvesszővel kezdődött el. Sok penge csattanás történt, de nem az összes voltárisz támadta Thalleoust. Az egyik egy buzogánnyal ment neki Senn-nek.

Egymás után két ardónnal is végzett a szendár, majd jött egy lándzsás is.

Senn sikeresen elkerülte a buzogány ütéseit, majd Timber leütötte patáival a voltáriszt. Senn gyorsan felszállt a hátára és biztonságosabb helyre mentek.

Eközben Thalleous felülkerekedett a voltáriszon, és saját lándzsájával szúrta le. Viszont a maradék körbe vette őt. És a lángok közül végül kijött Tygren is.

-Thalleous Sendaris! Újra találkozunk! – mosolyodott el. – Észre vettem, hogy elvitted az ősdallamokat. Kellenek. Hát nem látod? Nézd... nézd mit tettem miattad – mutatott körbe, utalva arra, hogy mind a négy ardón területet bejárta és felégette a falukat. Thalleous sóhajtott egyet.

-A fajtád ellen harcoltam kétszáz éve, Tygren. Bármit is terveznek a voltáriszok... én megállítom – tökélte el magát.

-Ezúttal nem menekülsz, öreg ember – majd rámutatott, mire a voltáriszok elkezdtek lassan közeledni felé. Thalleous jó ötletnek tartotta bevetni Aggresszium dallamát, az Aggrengést, így ellökve őket. Páran egész gyorsan reagáltak, de Thalleous egytől egyig végzett velük. Majd Tygren jött feléje fentről. A kardok csak úgy ütköztek, és végül Thalleous ellökte magától a voltárisz vezért, majd rohant is, hogy meneküljön. A hely rossz volt, az időzítés remek. Ahogy szaladt, vele egyidőben száguldott egy lándzsa is felé és...

A hegy a mellkasán szúródott át. A levegő megfagyott, ahogy a szendár hős az utolsó lélegzeteit vette. Majd az oldalára dőlt, ahogy színei kimúltak, mellette megjelent mindkét dallama is.

Tygren egy gonosz mosollyal közeledett a halott bajnok felé tudva, hogy ezúttal ő győzött. Ezalatt Senn elmenekült, miközben a megmaradt voltáriszok utána lőttek. A kardot felvéve lett teljes a vezér győzelme, ahogy első találkozásukkor tett ígéretét végre teljesítheti.