A háború dallamai

Előszó

„Úgy hívták, Haláldalnok.

Világunk, Ardónia, egy hatalmas föld. Sok különféle ember otthona, furcsa lényeké és veszélyes szörnyeké is. A sűrű erdők árnyában megbújva, a veszedelmes sivatagok homokja alatt, és befagyva az ősi északi hegyek mélyében, titkok és rejtélyek lakoznak, melyeket korokon keresztül képtelenek voltunk megérteni.

Azonban, ezen rejtélyek közül csak néhány volt annyira vonzó, mint az ardóni faj, mely magáról a földről neveztetett. Az ardónok olyan egyedülálló képességekkel rendelkeznek, hogy nagyszerű erőket tudnak birtokolni, melyek dallamokként ismertek. Ezek közül a legerősebbekre úgy hivatkozunk, hogy ősdallamok, melyeket túl hatalmasnak ítéltek meg, hogy ardón birtokolja. Így a négy ardón klán mestereinek adták a béke és harmónia jeleként. Emiatt a klánok elvakultak egy nagy veszélytől.

A Pokol birodalmának tüzéből egy hadsereg tört fel, hogy meghódítsa a világot. Legyőzték Ardónia népeit és királyságait, ahogy szétterjedtek a földön. De nem maradtak sokáig kihívatlanok.

A Végzetlovagok visszatértek eme sötét időkben, hosszú ideje őrizték a világot. A két birodalom dühvel és elképzelhetetlen erővel csapott össze.

És mégis, a Pokol jól felkészült erre a megszállásra. Még a legendás Végzetlovagok sem tudták őket megállítani. A győzelem reménye nélkül szólították az ardóni fajt a királyságok, hogy használják az ősdallamokat.

Vonakodva, de a klánok megegyeztek és versenyt tartottak, hogy eldöntsék, melyik ardón lesz a bajnokuk, és így birtokolja a négy ősdallamot.

Az egyik mind fölé emelkedett. Kitartás, ravaszság és erő jellemezte. A bajnok megtaláltatott. Ám mikor az ősdallamok bemutatására került sor, felfedte magát, mint Ingressus, a rég elfeledett és rettegett Voltárisz klán vezetője.

Felháborodtak. A mesterek megtagadták, hogy Ingressus használja az ősdallamokat a hatalomal való visszaélés miatt, amit régóta megvetettek bennük.

Azon estén, míg a klánok a következő lépéseket vitatták, Ingressus útnak indult, hogy megszerezze az ősdallamokat. Egytől egyig végzett a kaltáriszok mestereivel, a szendáriszokéval és a Meldárisz klánéval.

Ezen sötét tettein úgy ismerték meg, mint a Haláldalnok.

A negyedik, egyben utolsó mester, Aegus Nestoris élte túl a mészárlást ezzel megvédve a legutolsó és egyben legerősebb ősdallamot. Az ardónok tragédiát gyászoltak. Megfogadták, hogy levadásszák a Haláldalnokot és megakadályozzák, hogy megszerezze az utolsó ősdallamot.

Időközben a Voltárisz klán visszatért a száműzetéséből. Azonban, még ha támogatják is, tudta, hogy nincs esélye. Egész Ardónia ellenségeként csak egyetlen helyre mehetett.

A Haláldalnok találkozott a Pokol királyával, Kronosszal, és megalkotta a valaha volt legerősebb szövetséget. És így vette kezdetét a Nagy Háború.

A Végzetlovagok Rendor király vezetése alatt csatáztak és szemtől szembe harcoltak a Pokollal. Az emberek újra összehívták a seregeiket. Az ardón klánok régi dallamokat is bevetettek. A Magnoritok délről jöttek, a Felénák nyugatról. Néhányan azt állítják, Ő is ott volt. De mindezek ellenére a Haláldalnokot és a Pokol seregeit nem tudták megállítani.

A konfliktus menete megfordult, miután egy fiatal ardón csatlakozott a csatához, dallamokkal képezve. Achillean Nestoris képes volt egyesíteni és győzelemre vezetni a seregeket, ami alapján nevét szerezte, mint Árdalnok. Vezetésével és a Végzetlovagok erejével a Pokol hadserege kénytelen volt visszavonulót fújni.

Szövetségesek nélkül a megmaradt Voltáriszok visszavonultak a Velgrin-hegyre, ott, hol az Árdalnok egyedül szállt szembe a Haláldalnokkal, és mindkettő legyőzetett.

Az ősdallamokat visszaszerezték és ismét elosztották a klánok között, ezzel jelezve a végét a Nagy Háborúnak."

Videó további két rész múlva