A háború dallamai

A bosszú

A két hét gyorsan eltelt. A Velgrin-hegyen a voltáriszok is készültek valami nagyra, így az obszidián kapu körül vártak. A háttérben villámlott, bár az eső, jelen esetben hó még nem érte el a hegyet.

-Mennyi ideje is volt...? – tűnődött el Tygren. – Másfél évszázada? – mindenki más értetlenül nézett rá, amit ő is észre vett. – Ti meg mégis mit bámultok?! Tartsatok még ki. Az árnyékban bujkálás napjai hamarosan véget érnek, testvéreim – nézte továbbra is a kaput, míg végül érezte valaki más jelenlétét is a háttérben. Zulius volt az.

-Voltáriszok... még ennyi idő után is, nem tudjátok mikor fogadjátok el a vereséget – a vörös ardónok egymásra néztek értetlenül, mígnem Tygren felszólalt.

-Mennyit utazhattál miattunk... Ez lenyűgöző. Azonban, jobban fel kellett volna készülnöd! – hitte azt, hogy egyedül jött, így minden voltárisz elindult, hogy védjék többnyire a kaput, és közben az egyetlen harcost leszedjék. De Zulius csak előre ment, hogy figyelmeztesse a voltáriszokat. Mögüle ugyanis egy egész seregnyi ardón lépett elő, meglepve ezzel a voltárisz vezért. Sokan voltak, ráadásul minden oldalról jöttek. Tygren kezdte azt hinni, hogy veszíteni fognak, de ekkor a portál megnyílt, de a túloldala még nem volt látható. A kaltárisz meglepődött, nem számított rá, hogy valami hasonlót terveznek a voltáriszok. – Ha újra gondolom, hamarabb kellett volna jönni! Még együttes erőtől sem képes megállítani az elkövetkezendő bukást!

-Hamarost meglátjuk, kié is a bukás – majd szokásosan dallamokkal indították a csatát. Mindenki, aki valamilyen Aggresszium dallammal rendelkezett a voltáriszokra célzott, viszont közülük volt valaki, aki mindezt blokkolni tudta egy Protegáttal. Ezután Tygren gyorsan reagált és Aggressziumát Zulius felé lőtte.

Váratlanul jött, de nem csapódott be sehova sem. Egy nesztóriszt állította meg a Szupporokinézis dallamával és ekkor kezdődött az igazi csata. Mindkét oldal egymásnak rohant. A kardok mellett, aki tudott dallamot is használt, főleg azok, akik magaslaton voltak. Mindkét oldal vesztett embereket, többnyire a két vezér kaszabolt. Egymás elleni harcukban viszont Zulius került feljebb. Megszúrta a lábát, majd Tygren szétnézett, mennyit vesztett. Csakis testvérei halálát látta, így nem látta értelmét tovább harcolni. Minden szabad ardón a voltárisz vezére ment, de a háttérben zajló események megfogták a szemüket. A kapu végül kinyílt, felfedve annak túloldalát.