A háború dallamai

Felden flotta

A Mahoa kikötő csak úgy hemzsegett Felden katonáitól. Mindenki fegyvereket fogott, ládákat pakoltak és a hajókat készítették elő a dokkok elhagyására. Viszont Lucan csak kint ült az egyik móló szélén, lábai lelógtak a fáról. Kémlelte a naplementét, többnyire csak gondolkozott. Majd jött Niika is.

-Bár ne ülnél olyan közel a széléhez – közeledett felé, amire Lucan felkapta a fejét, és azonnal hátrább csúszott.

-Így már jobb? – kérdezte, hogy biztosra menjen, Niika nem fél-e még attól, hogy ő a vízben köt ki.

-Sokkal jobb – ezzel ő is leült mellé. – Nos... sosem mondtad, hogy voltál már börtönben is – kezdett bele a témába.

-Ja... – sóhajtott, - nem szoktam ilyenekről beszélni.

-Mit tettél? – érdeklődött tovább.

-Öö, nos hát... mármint csak egy nagy semmiség volt.

-Megöltél valakit?

-Hogy? Nem! – tagadta. – Csak hajlamos vagyok... bajba kerülni, jól van? Én nem vagyok olyan, mint Kiyoshi, aki egész életében tudta, hogy kivé fog válni. Szimplán nem tudom elképzelni, hogy rendes munkát dolgozzak... minden nap ugyan az a rutin – vallotta be. – Talán... Talán nincs is értelme...

-Dehogy, értem mire gondolsz – vágott bele Niika is gyorsan. – Még jóval a Nekrománcor vadászatom előtt... valahogy sosem illettem a közösségbe – mesélte. – Lehet... – mondanivalóját viszont Kiyoshi zavarta meg, ahogy hívta Lucant.

-Siess már, Lucan! A hajó készen áll... de úszhatsz is nyugodtan! – ezzel Lucan felállt és elköszönt Niikától.

-Hát... akkor ennyi volt. Örülök, hogy megismerhettelek téged, Niika.

-Igen... szintúgy – mosolyogtak mindketten és még álltak pár másodperc egymás mellett.

-Jólvan, akkor, viszlát – majd elindult a hajóra.

-Jó utat! – mondta halkan utána Niika.

A felden hajón minden és mindenki készen állt. Alec a vizet kémlelve gondolkozott el, többnyire félve gondolva az elkövetkezendő csatára. De amint meghallotta a kapitány lépteit, azonnal elkezdett szalutálni.

-Kiyoshi Kapitány, uram!

-Pihenj, katona – mosolygott másodtisztje hűségén, és ő is odament mellé. – Felénaként én is félek az óceántól, hidd el, de úgy hiszem, nem ez a te aggodalmad forrása, Alec.

-Nem uram. Csak az... az élőholtaktól való védekezés és a banditák elfogása az egy dolog, de ez... – kezdett bele.

-Ez nagyobb – fejezte be a kapitány.

-Ezek az élőholtak koordináltak, fegyverekkel, és az a veszélyes pszichopata Nekrolord irányítja őket – foglalta össze.

-Azóta szolgálom Feldent, mióta a nagyapám volt a gárda kapitánya. Fele annyi voltam, mint te, amikor örökösi pozíciót kaptam az... apám után – mesélte történetét. – Te mióta vagy a seregben?

-Még csak három éve, uram.

-És azalatt a három év alatt több edzésben részesültél, mint a sok Nekrománcor bolond. Ha megtaláljuk az a Nekrolordot, én magam fogom megölni és a többi megtorpan – ütötte öklével a korlátot. – Figyeled a parancsaimat, és nem felejted az edzést sem, akkor a győzelem garantált lesz – ütögette meg a vállát.

-Igen, uram – szalutált megint. Ezután az egész flotta elindult dél irányba a Tempusz hegy felé. Lucan a hajó orrán nézte az utat és a hajó mellett úszó delfineket jelenleg még megkönnyebbülve. Niika viszont szomorúan tekintett az úszó hajók után.

Videó további három rész múlva