Vámpírnak születve (Szünetel)

19.fejezet

James szemszöge:
- Jobban vagy már? - simítottam végig Kate hátán, miután kibontakoztunk az ölelésből. Ő csak bólogatott és letörölt pár kósza könnycseppet az arcáról. Nagyon felkavarhatta ez a helyzet. Az apja előkerült és újra belépett az életébe, végre megtudta milyen lehetett az édesanyja és hol élt. El sem tudtam képzelni milyen lehet, talán ahhoz az érzéshez hasonlítottam mikor kiderült, hogy a bátyám még életben van. Te jó ég, még most sem tudom felfogni, hogy Katet választottam a családom helyett. Az apám biztosan hatalmasat csalódott bennem, de valahogy nem tud érdekelni. Aki képes megára hagyni a gyerekét egy szó nélkül, az ne nevezze magát apának.
Valaki halkan bekopogott az ajtón, majd Peter gondterhelt képe jelent meg.
- Minden rendben kicsim? - kérdezte Kate felé közeledve. Kicsim? Vajon mikor kerültek ilyen jó kapcsolatba, hogy már becézgeti? Katenek vagy nem tűnt fel, vagy teljesen elfogadta ezt a jelzőt és mosolyogva válaszolt.
- Persze, jól vagyok - erre a kijelentésre apja is elmosolyodott.
- Rendben, akkor gyertek vacsorázni - a mellettem ülő lány úgy pattant fel mintha már napok óta koplalna, és ha jól belegondoltam ez tényleg így volt. Amint kiértünk az étkezőbe megláttam az asztalon két csurig töltött poharat, sejtéseim szerint vérrel. Kate szinte egy húzásra megitta az egészet és öntött egy újabb adagot a kancsóból. Elég bizarr látvány volt.
- Megnézem neked mi van itthon James - szólt Peter és elkezdte nyitogatni a szekrényeket, amelyek elég üresnek néztek ki. Végül talált egy csomag kekszet, engedett vizet a csapból és felém nyújtotta.
- Jó étvágyat - vigyorgott, én pedig egy köszönöm kíséretében elvettem és leültem az asztalhoz. Katere pillantottam, akinek egész szája véres volt, ami csikokban folyt végig állán. Elégedetten dőlt hátra székében, de mikor észrevette, hogy nézem azonnal letörölte arcát és szégyenkezve lesütötte szemeit.

Peter szemszöge:
Kíváncsian pillantottam egyik fiatalról a másikra. Vajon együtt vannak? Biztosan. Ez a fiú úgy néz a lányomra, mintha valami istennő lenne, sőt még vámpír léte sem rémíti meg. Mégsem tetszik nekem ez az egész. A karján látható a szívbe szúrt tőr, vagyis valamikor vámpír vadász volt, lehetséges, hogy már nem az, de ezt nem lehet csak úgy abba hagyni. Egyáltalán nem bízom benne, mindenképp szemmel kell tartanom.
Vacsora után mind aludni indultunk. James már ment volna be Kate után a szobába, de elé álltam.
- Neked előkészítettem a kanapét - néztem le rá. James zavartan megvakarta tarkóját, majd bólintott és a nappali felé vette az irányt. Kate megkocogtatta a vállamat, én pedig felé fordultam.
- Elmegyek fürdeni.
- Rendben, addig kerítek neked valami ruhát - mondtam egy mosoly kíséretében és félreléptem, hogy elférjen mellettem. A hálószobához érve kinyitottam feleségem régi szekrényét. Az összes ruháját ott találtam, nem volt szívem kidobni őket. Keresgéltem egy ideig, majd kivettem egy hálóinget és következő napra pár ruhadarabot. Amint visszafelé sétáltam a folyosón a sarkon megtorpantam, mert megláttam Jamest és Katet az ajtóban. Kate szorosan fogta a maga köré csavart törölközőt, miközben vidáman nevetett a fiúval. Ezután James jó éjszakát kívánt és megcsókolta a lányt. Vártam még pár percet, amíg a srác elmegy, majd bekopogtam lányomhoz.
- Hoztam pár régi cuccot, remélem jók rád - mondtam, miközben beléptem a vendégszobába.
- Igen, pont jók - nézegette meg Kate.
- Köszönöm - szólt és egy apró puszit nyomott az arcomra. Meglepődtem ezen a kis gesztuson, de be kell valljam jól esett. Elköszöntünk egymástól és végre mindenki nyugovóra térhetett.

Reggel telefonom csengőhangjára keltem. Álmosan nyúltam a készülékhez és mielőtt felvettem volna, rápillantottam a mellettem lévő órára. 5:20.
- Igen? - szóltam bele felkelés utána rekedtes hangon.
- Csak nem felébresztettelek? - nevetett a vonal túlsó végén Mark.
- Mondd mi van - dörzsöltem meg arcomat, hogy kicsit felélénkítsem magam.
- Gyere a megbeszélt helyre, kiderítettem mindent - mondta és lecsapta a telefont. Kellett még pár perc mire rávettem magam, hogy felkeljek. Gyors öltözködés és mosakodás után már a nappalinál jártam, ahol lábujjhegyen osontam ki, nehogy felkeltsem a kanapén alvó Jamest. Barátom már a templomnál várt. Barátian üdvözöltük egymást, majd kértem, hogy meséljen el mindent.
- Nos biztos forrásból állíthatom, hogy a vámpír vadászok vezetője a Parker család. Apa és két fia kezdte az egészet még sok évvel ezelőtt. Az apa rejtélyes eltűnése után az idősebbik fiú vette át a vezető szerepet, de az ő halála után a család barátja kapta a címet - hadarta el Mark. Szóval Parker. Mi is James teljes neve? Fogalmam sincs. Kezdek teljesen paranoiássá válni. Mert végül is miért pont ő lenne annak a férfinak a fia? Mi van ha csak egy egyszerű vámpír vadász, aki ott dolgozott? Oh Mark, mondd, hogy nem pont vele van együtt a lányom.
- A fiatalabb testvérrel mi a helyzetet?
- Nemtudom, állítólag hetek óta a színét sem látták.
- Neve? - kérdeztem egyre idegesebben.
- Ha jól tudom James Parker - és igen, beteljesült amire számítottam. Tudtam, úgy tudtam. Kate viszont azt mondta, már ártalmatlan, de mi van ha mégsem? Mi van ha ide vezeti az egész családot? Azonnal vissza kellett mennem.
- Köszönök mindent - szóltam még a vállam felett barátomnak, majd hazám felé kezdtem gyors léptekkel indulni. Belépve az ajtón mindkettejüket az asztalnál találtam.
- Áh már fent vagytok? - kérdeztem, miközben én is a konyhába sétáltam.
- Igen, csináltunk neked is kávét - tette le az asztalra Kate a bögrét, majd én is leültem hozzájuk. Egy ideig csak a kanalak halk koccanását lehetett hallani, amint nekiütköztek a bögre szélének.
- Hol jártál? - fordult felém hirtelen James.
- Csak kimentem szívni egy kis friss levegőt. És közben gondolkodtam... - hagytam pár pillanat szünetet, majd folytattam.
- Valahol hallottam, hogy a városban vámpír vadászok ólálkodnak. Még szerencse, hogy itt vidéken eggyel sem lehet találkozni. Igaz, Parker? - pillantottam most én James felé. A fiú annyira meghökkent, hogy félrenyelte a forró italt és hangos köhögésbe kezdett. Én villámgyorsan pattantam fel,  székem hatalmas robajjal csattan a földön. Kate mellkasomnak támasztotta a kezét és sikítozott, hogy hagyjam békén barátját. Már nyúltam volna a fiú után, mikor valami betörve a mellettünk lévő ablakot, lábunk elé esett. Két oldalt szétnyílt és fehér füst áramlott ki belőle. Megragadtam Kate kezét, hogy a kijárat felé húzhassam, de közben a többi ablakon keresztül is bedobtak pár ilyet. Egyre nehezebben lélegeztem, szemem előtt minden homályossá kezdett válni, végül pedig a padlón kötöttem ki.