Vámpírnak születve (Szünetel)

21.fejezet

Kate szemszöge:
Könnyes szemmel néztem a mellettem elsuhanó tájat és közben folyamatosan lejátszottam magamban apám utolsó szavait. Bárcsak több időt tölthettünk volna együtt. Jamesre pillantottam, aki rezzenéstelen arccal vezetett. Semmit sem tudtam kiolvasni tekintetéből. Visszafordultam a szélvédő felé és gondolataimba mélyedtem. Olyan gyorsan megváltozott az életem, egy hónapja még saját kis hazámban éldegéltem, eljártam dolgozni, találkoztam másokkal. Most pedig...minden a lehető legszarabbul alakult. Csakhogy én ezt már nem bírom idegekkel, valahogy változtatnom kell a dolgokon. Közben hatalmas szürke felhők kerültek a nap elé, majd villámlások közepette szakadni kezdett az eső. Most jött el a változások ideje.
- Állj meg - suttogtam halkan magam elé.
- Micsoda? - kérdezett vissza James. Az autó ablaktörlője ütemesen járt jobbra-balra.
- Mondom állj meg! - emeltem meg hangomat. Mintha kis kavicsok pattogtak volna a kocsira, olyan hangosan hullott alá az eső.
- Kate nem állhatok meg. Jackson bármikor felébredhet és akkor biztosan követni fog minket - mondta olyan monoton hangon, mintha csak egy begyakorolt szöveg lett volna az egész.
- Jól van, akkor kiszállok - vontam meg a vállam és már nyúltam is a kilincs felé.
- Jézusom! Jó, megállok - szólt hitetlenkedve és leparkolt az út szélén, az erdő mellett. Legalább annyit elértem, hogy egy kis érzelmet kiváltottam belőle. Kiszálltam a leállított járműből, majd az erdő felé kezdtem sétálni.
- Kate hová mész? Ülj vissza kocsiba! - kiáltott utánam James. Én csak sétáltam egyre beljebb és beljebb, szinte fájt ahogyan az eső eltalált.
- Ez valami családi szokás, hogy válasz nélkül hagyjuk ott a másikat? - kérdezte magától, miközben kiszállt az autóból és nagy erővel vágta be annak ajtaját. Mire bekerültem az erdő sűrűjébe, ruhám már teljesen elázott, vizesen tapadt testemhez. James nemsokára beért, vállamat megragadva fordított maga felé.
- Kate...mit művelünk mi itt? - kérdezte. Nem bírtam szemébe nézni, inkább cipőm orrának vizsgálatával voltam elfoglalva. El sem hittem, hogy meg fogom tenni.
- Ez nem fog működni - szólaltam meg végül.
- Mármint micsoda? - tette fel az újabb kérdést és államat egyhén megemelve kényszerített, hogy szemébe nézzek.
- Ez, mi. Véget kell vetnünk ennek - mutattam először rá, majd saját magamra - Nem látod mennyi bajt hoztam rád? Nem akarom, hogy miattam szenvedj James, jobb lesz külön válni - mondtam és pár lépést hátráltam. Láttam rajta mennyire megleptem, de azonnal ellenkezni kezdett.
- Nem, nem, mi együtt maradunk. Együtt kell, hogy maradjunk - jelentette ki, majd közelebb jött és összekulcsolta ujjainkat - Én... sosem voltam igazán a család része, miután anya meghalt. Apám nem foglalkozott senkivel, önmagán kívül és ezt tudtunkra is adta. Nem a te hibád, hogy ő meghalt, és Jackson.... ő majd megbékél. Kell hozzá egy kis idő - tudtam, hogy maga sem gondolta komolyan amit mondott. Ekkor újból eltört a mécses, sós könnyeim összekeveredtek az arcomra hulló esőcseppekkel.
- Te ezt nem érted. Én vámpír vagyok, te pedig ember - kirántottam kezemet szorításából, hogy azután egy nagyot taszítsak rajta - Nem fogom végig nézni ahogyan megöregszel és meghalsz! - szinte már ordibáltam vele - Meghalsz és én egyedül maradok. Ezt nem bírnám elviselni - hangom itt elcsuklott, nem tudtam többet mondani. Sarkon fordultam, vissza sem néztem a lesokkolt Jamesre. El akartam tűnni, messzire elmenni innen, hogy ne fájjon ennyire. De azonnal megtorpantam, mikor megéreztem azt a bizonyos illatot. Az illatot, amitől mindig összefut a nyál a számban. Vér. Ijedten fordultam vissza, hogy megtudjam mi történt James-szel. Ott állt, kezében egy bicskával, amit gondolom magánál szokott tartani és újabb hosszú vágást ejtett bal karján. Az eső próbálta elmosni vérét, de az csak jött és jött, végig folyt ujjain, majd a földre hullott.
- Mit művelsz? - kérdeztem rémülten, miközben próbáltam visszafogni vámpír ösztöneimet.
- Igazad van, így sosem lehetünk együtt. Ezért át kell hogy változtass - mondta elszántan és mégegyszer végighúzta a pengét karján.
- Megőrültél? Hagyd abba - felé rohantam, hogy kikapjam kezéből az éles tárgyat, de ő kitért előlem. Még többször vágta meg magát, már egész bal karja vörös volt.
- James megölöd magad! - ugrottam rá, ennek hatására a földre zuhantunk. A penge messzire elrepült, de ez már nem számított, James túl sok vért vesztett.
- Tedd meg - mondta fájdalomtól eltorzult arccal. Nem akartam, hogy ő is szörnyeteggé változzon, de elveszíteni sem akartam. Átkoztam magamat amiért egy emberbe kellett beleszeretnem, miközben belemélyesztettem fogaimat nyakába. Felnyögött, de nem ellenkezett. Kiszívtam a benne maradt vért, majd beleharaptam saját csuklómba. Lenéztem rá, feje oldalra csuklott, ajkai enyhén szétnyíltak, szemében az üresség bizonyosított meg róla, hogy meghalt. Kibuggyant vérem, így gyorsan James szájára tapasztottam kezemet. Lassan ébredezett csak, éreztem, hogy szívni kezdni csuklómból a vért. Megragadta karomat és erőszakosan nyelte véremet.
- Elég! - téptem ki fájdalmasan kezemet. James vörös szemeivel pillantott föl rám, egy másodpercere megijedtem a látványtól. A gyönyörű zöld szemeinek, amikben szinte elvesztem, most hűlt helye volt. Ő is észrevehette riadtságomat, mert azonnal lenyugodott, így szemei is visszaváltoztak és fogai is visszahúzódtak.
- Kate, én...- nem engedtem, hogy befejezze, helyette egy hatalmas pofont adtam neki.
- Mégis mit gondoltál? Annyira utállak, hogy... Te jó isten mit tettem. Minden a te hiába - keltem fel róla és össze-vissza beszéltem a dühtől.
- Az én hibám? Ezt mind értünk tettem! - kelt fel ő is a sárból, hogy kiabálhasson velem.
- Most boldog vagy? Te is egy rohadt vérengző vadállat lettél!
- Nem érdekel! Miattad tettem! - egymástól pár centire álltunk, mindeketten szaporán vettük a levegőt, miközben farkasszemet néztünk egymással. És ekkor egyszerre léptünk a másikhoz, hogy forró csókban forrjanak össze ajkaink. Semmi lágyság sem volt ebben a csókban, sőt szinte felfaltuk egymást. Majd James felkapott és egy fának nyomott, míg én összekulcsoltam derekán lábaimat. Több helyen is nyakamba mélyesztette fogait, én közben leszaggattam róla pólóját. Így támolygott vissza a kocsihoz, egy ideig szerencsétlenkedett a kilinccsel, majd a hátsó ülésre hajított, hogy aztán ő is követhessen.

Jackson szemszöge:
Párat pislogtam, mielőtt kinyitottam volna szememet. Az első dolog amit megláttam, fű volt, vagyis nagy valószínűséggel a földön feküdtem. De hogy kerültem oda? Két karomat magam mellé támasztottam, hogy fel tudjam tolni magamat. Valahogy ülő helyzetbe sikerült kerülnöm, majd kinyújtózkodtam, hátam és nyakam fájdalmasan ropogott. Megdörzsöltem arcomat, végül pedig rávettem magamat, hogy körülnézzek. Volt előttem pár méterre két szék. Egymással szemben álltak, vagyis az egyiket valaki felborította. Igen...emlékszem. Az egyiken Kate ült, a másikon Peter, ő szabadult ki és hajított egy háznak. Innentől viszont képszakadás. Mi történhetett utána? Előre félve attól, hogy mit találok kezdtem el körbe nézni. És igen, pontosan erre számítottam. Egy test hevert nem messze a székektől. Négykézláb kezdtem közeledni feléje, és igaz már távolról is biztos voltam benne, hogy az, apám teste, mégsem akartam elhinni. Csak pár centire voltam tőle, láttam, hogy fejére már rászáradt a vér. Kezemmel a golyó okozta halálos seb felé nyúltam, de az utolsó pillanatban inkább visszahúztam kezemet. Csak néztem az előttem heverő apámat, szemembe mégsem szöktek könnyek, nem kezdte el kaparni torkomat a sírás. Egyszerűen nem tudtam megsiratni apámat. Vajon James sírt? Ekkor jöttem rá, hogy őt eddig sehol sem láttam. A mögöttem lévő megszáradt vértócsa vészjóslóan tekintett vissza rám. Ezen kívül csak egy törött szék és pár fegyver volt körülöttem. Valahogy össze kellett raknom magamban a történteket. Valaki meghalt itt, látszik a sok vérből, de hol a test? Peter, a kiszabadulása után ölthette meg apámat, de utána James-szel is végeznie kellett, vagyis az ő testének is itt kéne lennie. Ha viszont apám megölte volna Peter-t, őt ki lőtte le? James-ből nem nézem ki, Kate pedig...Vajon testvérem azok után is mellette maradt volna, hogy az a vámpír megölte apánkat? Ki kellett derítenem. Ám előtte el akartam temetni apámat. Peter háza melletti fészerben kerestem egy lapátot, majd ahhoz a házhoz mentem, amelyben édesanyám halt meg. Az előtte lévő füves részbe belevágtam a lapátot és visszamentem, hogy odahúzzam apát. Itt jött a neheze. Csak ástam és ástam, a nap már magasan járt mire végeztem a sírral. A holttestet belelöktem és visszalapátoltam rá a földet. Kimerülten húztam végig kezemet, izzadt homlokomon. Mégegyszer lenéztem a sírra, majd visszasétáltam a másik házhoz. Már épp indultam volna kocsimhoz, mikor gondoltam egyet és inkább a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Bent már alig lehetett érezni a kábító füst szagát, szórakozottan rúgtam félre az egyik szerkezetet. Sétálgattam picit, majd megláttam egy üvegajtós szekrényt, ami alkoholok széles választékát kínálta. Egy ideig hezitáltam, végül mégis a szekrényhez léptem és nagyra tártam ajtaját. Végignéztem az italokon, majd megragadtam egy vodkával teli üveget és nagyot húztam belőle. Szétmarta torkomat, mégis többet és többet akartam. Testemet jóleső melegség árasztotta el, már hónapok óta nem éreztem ilyet. Leszoktam az ivásról, erről a káros szokásról, amely tönkretette az életemet. És mégis, abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt. Egymás után ürültek ki az üvegeket, miközben végigjártam a házat, megnézegettem a képeket, tárgyakat. Úgy a negyedik pia után fogtam az egyik kis porcelán szobrot és a falhoz vágtam. Fogalmam sincs miért tettem, csak jól esett. Ezután elkezdtem mindent a földre dobálni, kitepkedni a könyvek lapjait, és bekapcsoltam a rádiót, hogy énekeljek meg ugráljak az asztalon. Borzalmasan szédültem, csoda, hogy nem borultam le onnan. De egy idő után azt is meguntam és csak a kanapéra hevertem. A plafont bámultam, közben ittam az újonnan megkezdett whiskey-t, mikor zseniális ötletem támadt. Feltápászkodtam a kanapéról, fogtam a piát és egy konyhapulton talált rongyot, majd kisétáltam az ajtón. Betömtem a rongyot az üveg száján, elővettem az öngyújtómat, meggyújtottam az anyag végét és végül bedobtam a házba. Saját gyártású molotov koktélom egy fotelnek csapódott, ezzel kisebb robbanást idézett elő. A bútorok után a függöny is lángra kapott és szépen lassan elterjedt az egész házban. Kicsit távolabb mentem, hogy megcsodálhassam művemet. A lángok magasan csapkodták az eget, füstje messzire elszállt az éjszakában. Vidáman battyogtam el kocsimig, majd beindítottam a motort. Ezzel teljesen kihalttá nyilvánítom a falut.