Please don't touch me✔

12.

LAURI

Ari ma este nincs a Henry's-ben. Amikor megkérdezem Lilját, hol van a srác, ő csak megvonja a vállát és arról mond valamit, hogy szabadnapot vett ki és hogy elmehet a büdös... Nos, mindenki tudja, hogy hova. Azt persze nem tudja, Ari miért vett ki szabadnapot, arról viszont előszeretettel panaszkodik, hogy így kénytelen volt az apjától elkérni a Henry's kulcsát, hogy ki tudjon nyitni, mert a saját apja sokkal jobban bízik Ariban, mint benne és egyedül neki van kulcsa a Henry's-hez.

– Mondjuk apád helyében én sem adnék neked kulcsot – szól közbe Inari. – Ha Ari helyett te kaptad volna, minden este két óra késéssel nyitnánk.

Nem szívesen, de igazat adok Inarinak. Ha Lilja kapta volna meg a Henry's kulcsát Ari helyett, tényleg nem igazán nyitnának időben. Mióta ebbe a kocsmába járok, Lilja nagyjából kétszer érkezett ide pontosan.

Inari egyetlen kérdés nélkül tesz le elém egy pohár kólát, mire halványan elmosolyodom. Azt hiszem, tetszik, hogy mindhárom pultos ismer engem, tetszik, hogy anélkül rakják le elém az italomat, hogy meg kéne kérdezniük, mit kérek. Jó, hogy ismernek, ettől kicsit különlegesnek érzem magam. Egy kicsit másnak. Mintha már nem az a szerencsétlen érintésfóbiás srác lennék, aki eddig voltam. Mintha kezdene újra sínen lenni az életem.

Egy lány ül le a mellettem lévő bárszékre, aki valahonnan nagyon ismerős, de nem igazán tudom beazonosítani, hogy mégis honnan. A haja vörös, szoknyát és egy virágos blúzt visel, és amikor néhány perc elteltével sem veszi észre sem Lilja, sem Inari, egyszerűen rácsap a pultra. Furcsa, de pont ettől jut eszembe, ki ő.

– Te vagy Ari nővére, igaz? – szalad ki a számon, mielőtt átgondolhatnám, a lány pedig már felém is fordul. Na, ebbe most beleszaladtam. Beszélgetnem kell egy idegennel.

– Milla – nyújtja a kezét, mire ösztönösen hátrébb húzódok.

– Én a helyedben nem próbálnék kezet fogni Laurival – lép hozzánk Lilja. – Sem megérinteni őt. Hacsak nem akarsz egy kiadós pánikrohamot okozni neki.

– Köszi, Lilja – sóhajtok fel szemforgatva. - Azért az összes titkomat nem muszáj kifecsegni.

Lilja nem mond semmit, csak lerak egy sört Ari nővére elé, a lány pedig Lilja kezébe teszi az árát és körbepillant, mintha keresne valamit vagy valakit.

– Hol van Ari? – kérdezi végül tőlem, tekintve, hogy Lilja és Inari már nincsenek a közelben.

– Lilja azt mondta, szabadnapot vett ki. Gondolom, lebetegedett.

– Pár órája voltam nála és semmi baja nem volt – túr bele a lány a hajába. Annyira érdekes. Legutóbb nem volt alkalmam alaposan megfigyelni őt és elsőre azt mondtam, semmi hasonlóság nincs köztük Arival. Most, hogy itt ül mellettem és szemügyre vehetem minden vonását, még mindig úgy gondolom, hogy nem hasonlítanak. Azt hiszem, ha egymás mellett állnának és úgy figyelhetném őket, akkor sem fedeznék fel köztük túl sok hasonlóságot. - ...Biztos amiatt van.

Mikor Milla befejezi a mondatot, akkor realizálom, hogy tulajdonképpen szinte semmit nem hallottam abból, amit mondott, annyira elmerültem abban, hogy az arcvonásait figyeljem.

– Bocsi, nem igazán figyeltem arra, amit mondtál – motyogom. – Mi miatt?

– Állást kaptam Helsinkiben. Ari bátorított, hogy fogadjam el, szóval elfogadtam és pár nap múlva költözöm, de gondolom, rosszul érinti, hogy nem leszek itt vele. Talán mégsem volt olyan jó ötlet. Még nem áll készen arra, hogy egyedül legyen.