Please don't touch me✔

16.

LAURI

– Ari megpuszilt. – Ez az első mondatom, mikor visszaérek a lakásba és felkeltem Niklast. A legjobb barátom csak mormol valami olyasmit, hogy tök jó, de hagyjam aludni, majd amikor megismétlem, amit mondtam, lassan kinyitja a szemét és valószínűleg realizálja magában, hogy ki vagyok, mert egyből máshogy áll a témához. Összevonja a szemöldökét, majd végignéz rajtam, mintha keresne valamiféle jelet.

– Szóval megpuszilt téged egy emberi lény és nem pánikolsz?

– Ahogy mondod.

– Gratulálok. De miért puszilt meg? Nem próbált semmi olyat csinálni, amit te egyáltalán nem szeretnél, ugye? Tudod, valami nagyon felnőtt dolgot.

– Niklas, nem kell körbeírnod a szexet – sóhajtok fel. – És nem, semmi olyasmi. Csak beszélgettünk és Ari kiakadt valamin, szóval vissza akart menni a Henry's-be, de én elkaptam a kezét úgy, hogy észre sem vettem és kicsit megszorítottam, szóval kiakadtam miatta, mert... Tudod. Utálom, hogy anya bántott, erre én is bántottam valakit. Olyanokat mondtam, hogy soha többet nem érintek meg senkit, az érintésekkel csak ártani lehet és még el is sírtam magam, Ari pedig megpuszilt. Aztán azt mondta, hogy nem minden érintés ártalmas és visszament a kocsmába.

– Nem mentél utána? – ül fel Niklas a kanapén, mikor nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem fogom hagyni aludni.

– Dehogyis. Annyira összezavarodtam, hogy idáig futottam. Nem igazán értem ezt, tudod? Azt, hogy miért pont ő az a személy, akit meg tudok érinteni és hogy miért nem kaptam pánikrohamot ettől a puszitól. Nem tudok kiigazodni magamon, olyan, mintha ez nem is én lennék. Amikor elterveztem, hogy ez a nyár más lesz, egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyire megváltozik minden. Hogy én is ennyire megváltozom.

– De hát ez volt a terv. Le akartad győzni a félelmedet és élni akartál. Arival mindkettő menni fog, nem?

– Azt hiszem. De attól még szeretném érteni, hogy miért történik – motyogom, mire a legjobb barátom elmosolyodik. Olyan mindentudó mosoly ez, mintha Niklasnak több dologról lenne fogalma, mint nekem. Mintha megértett volna valamit, amiről nekem gőzöm sincs. – Miért mosolyogsz így?

– Előfordulhat, hogy nem érthetsz meg mindent, Lauri. Lehet, hogy ezt sem fogod, de az is lehet, hogy ha eljön az ideje, tudni fogod, mi miért történt. Felesleges ezen rágódnod, inkább csak élvezd a kialakult helyzetet és próbáld a legtöbbet kihozni belőle!

– Megpróbálom.

– Egyébként hol puszilt meg? Milyen puszi volt?

– A homlokomat – motyogom. Hogy érti, hogy milyen puszi volt? Milyen lett volna? Egy teljesen egyszerű puszi. – Csak megpuszilt. Igazából épphogy hozzám ért, én pedig azonnal elhátráltam tőle. Szerinted beszélnem kéne majd erről vele?

– Hacsak ő nem hozza fel, akkor nem hiszem. Ari nem tűnik olyan srácnak, aki szívesen beszélgetne őszintén, poénok nélkül. Megpuszilt és megmutatta, hogy nem minden érintés rossz, de ez nem jelenti azt, hogy továbbra is foglalkozni szeretne ezzel a témával.

– Igazad lehet – fekszem el a matracomon. – Köszi, Niklas. Most már aludhatsz!

– Kedves, hogy megengeded – fekszik vissza.

Sok olyan ember van, aki hiszi, hogy az álmoknak jelentésük van. Sokan hiszik, hogy amit álmodban látsz, azt egy álmoskönyv segítségével kell megfejtened, hogy megtudd, mi vár rád a jövőben, milyen érzéseid vannak, amiket esetleg nem fedeztél még fel magadban és hasonlók. Én ebben nem igazán hiszek. Szerintem az álmaink feldolgozzák azokat a témákat vagy eseményeket, amiken az adott napon sokat gondolkoztunk. Persze, ennek is van jelentése, mert lehet, hogy pont álmunkban értünk meg valamit, amit ébren nem értettünk, de alapvetően az álmok funkciója szerintem a feldolgozás.